Állok a tejútnak csillag-koszorúja alatt
szemedbe tekintve azon tűnödöm, mi maradt
meg tovább lelkemben belőled ezen a holdas
sárgaréz éjjelen, mi az, miből elmém olvas.

Szótagolva betűzöm gondolatod sorait
mint fergeteg, áramol sok zajtalan mozaik
rakosgatom és ragasztgatom mind a helyére
szótlanul hallgassál velem, szívemnek ...

Felderengett a fény az alagút végén
kinyílt ezer virág a remény-bimbóból -
finom illatuk ölelget az út-szélén,
ahol álltam eddig szavaktól haldoklón.

Ablakomon át a világ ismét rokon
testvér avagy barát, legyen bár idegen -
nem számít semmi, az eddigi sok pofon...
mily könnyeden lépek zavaros vizeken.

Szétnyílik előttem tán ...

Fájó szívem lassú halállal hal meg,

szerelmem, tanulgatom nem hevesen,

hogyan ne szeresselek nagyon. Ma egy

újabb reménnyel lettem én kevesebb,



amelyeket egyenként hullajtok el,

miként fa a leveleit. Elmentél,

de én nem hívlak vissza többé. Sosem

lehet már ...

(Halottak napjára - tisztelettel)

elhantoltál engem, amikor meghaltál
rámdobáltál zokogó, súlyos rögöket -
meztelen testemen vacogó köpönyeg
amit éber éjeken adtál vissza rám

örökül hagytad a virrasztó lelkedet
és érző szívednek minden dobbanását -
számra-száradt csókjaid szüntelen nászát
mitől búcsúzónk óta vádlón ...

Összefeküdt velem Álommal Képzelet
fonódó kezüknek körme-vájt, fájósan -
illúziót csinálni pajkosan szálltak
kacajuk fennakadt sötétség-hálóban.

Rebbentek pilláim a fogócskájukba
virgonc éjszakának nézhettem elébe -
kavargott fejemben fél-valós valóssal
miként villantsak így Reggelnek szemébe?

Ágyamba fogadtam ...

Boldogság topog az ajtónál, oly félszeg
látom a szemén, hogy vonzza még a homály -
leoltom lámpámat s mutatom a fészket
honnan ő kifakadt, mint zubogó forrás.

Gyere hát közelebb, menhelyed én leszek
sóhajtásod lapozd át sebesen hozzám -
összes szép érzésem ölelésért vedd meg
simulj belém szorost, ...