Ha a rang előtt görnyedve szorongsz,
Jellemed hasonló lesz a napraforgóhoz!
Hol erre, hol arra hajlasz,
Barátaid nem lesznek, - magadra maradsz.

Ha embert keresel a rang mögött,
Sokszor kell könnyesen pörkölődnöd.
Cserébe hegygerinc leszel,
Ahol rengeteg madár csivitel!

Ha a rangnak kaszinózod embertársadat,
Tükör előtt sem ...

Bágyadtan teríti rá a Nap a fényét a tájra.
Szelíden érvényesül játékos színritmikája.
Aranyfénye csordul végig a még zöld leveleken,
majd végig folyik a már pihenő növényzeten.

Ebbe a változatos, színes fényfolyamba
látszik bele az ágak szürke valósága.
A Nap a tájon lassacskán elégedetten szétnéz.
Ez a tájék szépségével ...

Ohh, megannyi balga romantikus lélek,

a gyengeség sokszor kihalásra késztet.

Mennyi végtelen sóvárgó lélek remélve,

rabságban szenvedne, s kalitkában élne.



Törtet, zakatol a szív, nincsen benne félsz,

rózsaszín ködfátyol, csak azt hiszed még élsz.

Sötét mennyország kapuja tárul most ...

Gyertyafényes vacsora, békés este,

Szegeden, a Novotelben, csendesen

telnek a percek. Feleségem, kezem

fogja, és érdeklődve néz rám : - Kedvesem,



az én szemem olyan kék, mint a nyári

égbolt, ugye? Sóhajtok egyet. - Lári -

fári, mondd, mit akarsz ezzel mondani?

Hát persze! - És ugye, az ajkam olyan, ...

Permetező csendes őszi eső,
a természetnek igen jól eső
itatja most az egész tájat,
a növényeket, bokrokat, fákat.

Szomjas a föld. Kellett az eső.
Isten bő áldását hozta el Ő.
Meleg szobából kinézni jó
a csendes esőt, mely itató.

Igen, a növényeket itató.
De ez az egész élet nek is jó.
Hiszen ivóvizünk csak akkor ...

Amikor az élet meggyötör,
gond és bánat sokszor összetör,
szomorúság ül az arcodon,
fojtogat a sírás már nagyon,
ne feledd, én itt vagyok neked,
együtt érzek, s nevetek veled.

Amikor már nem bírod tovább,
olyankor kell egy igaz barát.
Mond el ami fáj és megsebez,
dobd le magadról a terheket.
Ne feledd, én itt vagyok ...