Öreg villamos döcög előttünk újra.
Korszerű vágányokon visz az útja.
A múltat képviseli a jelenünkben.
Csenget egy kicsit, azt is halkan, diszkréten.

Kanyarodik egyet az őszi napfényben,
majd eltűnik a bokrok, s fák sűrűjében.
Később felbukkan egy szép, nagy erdő alján,
a kamaraerdei végállomásán.

Itt egy kissé megpihen, ...

Sokáig úgy szerettelek, mint a legszebb álmom,

nem számított, hogy sokkalta idősebb voltál

nálam, s gömbölydedebb az átlagnál, de még a fájón

kerekded arcocskád sem, csak az számított - mit mondtál



sokszor -,amit érzünk. Ha az ember igazán

szeret valakit, akkor mindezek a dolgok

nem számítanak. De, ...

Sokáig úgy szerettelek, mint a legszebb álmom,

nem számított, hogy sokkalta idősebb voltál

nálam, s gömbölydedebb az átlagnál, de még a fájón

kerekded arcocskád sem, csak az számított - mit mondtál



sokszor -,amit érzünk. Ha az ember igazán

szeret valakit, akkor mindezek a dolgok

nem számítanak. De, ...

Néma csendélet hever az öreg tölgyfa asztalon,
mély bor, zöldes üvegén átjátszik a fény,
hol van egy lélek, elment az élet,
csend honol az ablak korhadt peremén.

Nem szól az alma, nem panaszkodik a fal,
hogy a tapéta, mit a macska összekapar,
leválik róla, mint növő ...

A versengés természete, hogy sok fájdalom

kíséri, de ragyogó eredményeket hoz.

Az elsőség elnyeréséért folytatott

küzdelemben felgyülemlő ingerültség sok


esetben dühöt vált ki a vetélkedőkből,

ám a haragtól ...

Kút-mély a csend,
kiáltanék,
nincs vége még,
nincs vége még!
Lelkem ma egy
romos halom
gyötör a kín,
csak azt tudom.

Még bánt a hang,
úgy fáj a szó,
titkot tudó,
csend forgató.
Belém karmol
a fájdalom,
nem akarom,
de fáj nagyon!

Csordul a csend,
bánat-patak,
keserű ...