elszunnyadt már a nap amott a hegy mögött
itthagyta halovány bíborszín szalagját -
langy-meleg tavaszi köntösbe öltözött
felteszi magára éj-tündér kalapját

korhadt csónak pihen a türkizkék vizen
durcásan mustrálja a szürkülő estet -
árvult evezője csobban most irigyen
ő bizony szeretne suhanni még egyet

sápatag hold szemlél ...

Már csak az óra kattog a falon,
Minden másodperc siettet,
Csönd van bennem,
De nincs nyugalom,
Minden sóhaj átszivárog az agyamon.

Feltámad a szél,
Majd rögtön el is hallgat,
Aiolosz csak keresgél,
de ő sem tudja mit akar.

Máskor már jönne számra,
Sok száz érzelmes, valós gondolat, ...

Mint méhecske a virágszirmon,
szeretnék megpihenni hangodon.
A tested lágy hajlatán időzni,
s a lelkedbe mélyen befúródni.

Ha lüktető hangja szívednek
elakadna, sebzett fala megrepedne,
vérző testéhez tapadnék szorosan,
s fájdalmadban osztoznék gondosan.

Nálad a nyugalom otthonára lelek,
ha ...

A temető néma csendjétől,
A könnyektől ázott szemekből
Megdermedt arcok sokasága
Vetül egy apa koporsó falára.

Fiatal könnycseppek áztatják
Koporsónak fényes arcát.
S a fájdalmas jajszó kiáltását
Csak az emlékek támogatják.

Együtt töltött évek szépsége,
A család kitartó ...

Lelkem összefonódik szíveddel,
Szorosan ölelkezik,szinte eggyé olvad.
Testem testedbe mélyen bele marja magát,
Tüzes lángja hosszan csöpög szíved vérző falán.
Szomjazom a gyöngéd érintésedre.
Oly távol vagy,de mégis hallom a hangod,
Fájdalmad görcsösen a fülembe zúgod,
Távolság ereje ...

Gondtalan ifjúságom töredékét,
a tavaszi hóolvadás birtoklása
egy kis időre magával ragadta.
Ingoványos hideg ágak zömében,
kapkodtam életemért .
Nyálkás fűszálak közt hadonászva
karmoltam a folyó hullámaiban.
Mélyen véstem magam bele.
Magába szívott a hullámok sodrása,
Rabul ejtett a folyó bukdácsoló árja.
Nem akartam ...