Némán nézem a zöldellő magas fákat.
Bennük lélekorgona hangja zendül.
A szép csend mindent gyönyörrel áthat.
A fák orgonája nekem szól egyedül.

Egy volt az Ég a Földdel egykoron,
Farkasom hozzád szól dallamom!
Halld szavam, mit égi fénnyel üzenek,
Ez nem pletyka, hiedelem.
Tágra nyílt nap írisze,
S eljött a tűz élete.
Szánom sorsom, s vele magam,
Hisz egykoron védett vala.
S most, hogy vihar tombol fellegekben,
Por, s hamu marad vele ...

Hol rikkantanak a baglyok az esti fényben,
Hol sírnak a fák reggeli ködben,
Hol hat tűzmadár egyszerre kel életre,
Hol hat alfa farkas egyszerre vonyít fel,
Hol állandó a telihold,
Hol nap helyett csak szürkület látható,
Hol álmok nem léteznek,
Hol vágyak semmibe ...

Fájdalom tenger hulláma,
Keserű gondolatok nektárja,
Erőszakos lavinaként tombolva
Betör nyelőcsőm udvarába.

Széttárja önző karját,
markolja,szinte hasítja
Testem gyenge hús cafatát,
Görcsös vonaglását uralja.

Robban ajkaim puha párnája,
Nyelvem tűzlángjában ég
S fájdalmát ...

Józannak lenni az élet végéig,
fájdalmas játék.
Következésképpen magányosnak lenni,
fájdalmas játék.
És látni ezt az egészet magadnak,
fájdalmas játék.
Kitörésen gondolkozni, és megállni,
fájdalmas játék.
Kifejezni csöndben, művésznek lenni
fájdalmas játék.

Remélem nem ez a szerelem
Hogy őt jobban kedvelem
Másnál, saját magamnál.
Játszik velem az agyam,
bennem van, ezer gondolatban,
És néha el is hiszem...

A valótlanban a nyakékem,
mellemre simul egészen
Körül fonja remegő nyakam...
Dobogni nem merek előtte,
ne zavarja a nagy ricsaj,
mi bennem tör, zúz, robaj.

Szomorúság ...