Ha szállni tudnék,
akkor sem repülnék,
félek a mélységtől,
félek a magastól.
Az óriáskeréken
kis híján eltörtem
testvérem kezét,
szempilláim feszítővassal sem
szedhetted volna szét,
de,
ha lélekben emelkedek
a magasba,
alattam látom a falumat,
olyan amilyen,
de
nekem ...

Szorgosan működik a kertész ásója.
Lágyan süpped be a tavaszi talajba.
Az avart, a zöld hulladékot forgatja
a még alvó fák tövénél a táptalajba.

Íme, így lesz a múlt létéből a jelen tápláléka.
De vajon a mi múltunkból lesz-e a jelenünknek haszna?
A múltunknak a történéseiből mának tanulsága?
A múltunk eredményeinknek a ...

Álmodj nekem valami szépet kérlek,
neked valahogy jobban megy az ébredés,
alkoss valami jobbat, mint amiben élek,
az én fantáziám ehhez már túl kevés...

Álmodj valami szépet, most rád bízom,
sorsunkat te gondoljad s ha már arra járt,
én behunyom szemem és vendégül hívom,
a béke megkopott szárnyú ...

Ezzel a kis mindennapos hamis játékkal,
valahogy mégis őszinte igaz szándékkal,
Jól álcázott mosolyunkkal meg játszva,
a boldog szeretőt mindig másnak látszva.

Ezzel a kis hazug manipuláló csalással,
a világ rendjére nem voltunk hatással,
csupán saját érzelmeinket bolygatjuk,
bár fáj néha nekünk, mégis folytatjuk.

Mint két ...

Egy ember ki két malomban hajtotta kerekét,
ki két felé húzatta megkopott öreg szekerét.
Kinek a megszokott, monoton furcsa rend,
már nem elég szép, már nem elég szent...

Ezért hát Ámor nyilasát egy táncra fel kérte,
lelkét zálogba adta érte, ám neki megérte...
Immáron haza két család, két asszony várta,
hosszú éveken át ...

Nincs már itt semmi,
még a csönd sem mi eddig lágyan átölelt,
már nem szól senki,
nem biztat szó, mi eddig átlag fölé növelt.

Talán ennyi vagyok,
vagyok amennyi vagyok azt nem tagadom,
minden amit kapok,
minden mi lényegem azt most neked adom.

Jöjjön bár fagyos tél,
ködös, rideg, zimankós, ...