Mikor először sírni láttalak,
bele remegett akkor a világ,
és egy megfáradt, torz alak,
képében néz rám a külvilág.

Homlokomat ráncba vonom,
érthetetlen szánalom ül az iránt,
ki megríkatott úgy érzem jogom,
van rá, hogy pótoljam a hiányt.

Az űrt mit elvesztése okozott,
mit egy őszintének hitt barát,
hazugsága benned ...

Segíts vissza hozni azokat az időket,
amikor igazán szeretni tudtam őket.
Mikor egy naplemente szépnek hatott,
mikor szívem nem volt teljesen halott.

Mikor apró dolgoknak örülni tudtam,
talpra álltam akkor is ha épp el buktam,
s mennél nagyobb is volt a fájdalmam,
mindig ki írtam magamból pár dalban.

Nyughatatlan kerestem lelkemnek ...

Megszületünk s megyünk, megállni nem lehet,
pedig néha úgy visszaforgatnánk az idő kerekét,
megpihenni nyugalmat adó vállán de mi mást tehet,
egy rémült gyermek aki e világban nem találja szerepét.

Itt mindig megnyugvásra lelt, magába szívja erejét,
meleg otthont talált végre, hol némi szigorral vegyül,
a jó tanács, akár egy angyal ki ...

A csalódás házában sűrűn vendég a fájdalom,
mindent átható csend, szinte már csak ezt fájlalom.

Pergő könnycseppek, szem nem marad szárazon,
ki ide be tér, arcára fagyva ott van, ki ül a szánalom.

Félhomály honol, lassan érkezik tépázott szárnyakon,
le ereszkedő bűntudat, akár a pók vékony ...

Napok, hetek múlnak el,
míg néma gondolatok vesznek el.
Elszállnak a semmibe,
a kimondatlan szavak tengerébe.

Elmúlik minden,
kimondani is nehéz,
mert e szavak súlya
lelkembe maró fájdalmat idéz.

A
fenyő
intelmei:
Veszélyes
vagy ember,
ha sírsz, fájdalmadból szikrát vethet
a gyűlölet,
ha nevetsz, követheti sajnos
a szerettelek,
ha dühöngsz, simogathat a kezed
ököllel,
ha csendes, hallgatag vagy, ostorozhat
tekinteted,
ha sokat gondolkodsz, ördögi tervek
születhetnek,
ha nem gondolkodsz, csak cselekszel,
még ...