Mindenki, aki kertet művel, szépet alkot.
Erejét, tudását adja az alkotáshoz.
Szíve szépségét, ereje gyönyörű célját,
tudásának csodálatos hasznát

nemcsak Ő élvezi, hanem mindenki más is, aki látja,
aki képes nyílt szívvel rácsodálkozni e tündérvilágra,
a szépségnek kerttel írott lelki himnuszára,
hálatelt szívvel, boldog ...

Ablakomon hiába keresem a csillagot,
ránézek, látom ahogy a ködfátyol mögül
egy bika lángot lövell orrából,
lángnyelvét elnyeli az éjnek leple,
az üvegről felém egy árnykép hízeleg,
mint a kedves vendég, vidáman integet,
ikertestvérem az, vagy én vagyok,
aki önmagát keresi téli alkonyon,
felelet helyett félálomba ...

Ó mond, szeretni téged miért oly nehéz.
Ó mond, szívemet rabul kezedbe hogyan adhattam én.
Összetörted darabokra, mit én féltve őriztem,
mert szerelmedtől szívem újraéledt bennem.

De te magányod börtönébe száműzted magad,
hogy ártani neked az emberek ne tudjanak.
Tudom bátorság kell hozzá, hogy merj szeretni,
de ezt az érzést vétek ...

Szonett 5.

Madár csicsergését érzékelem,
pacsirtaszólam köszönt e napon,
szívem most a füttyszóra zakatol,
hajnalban szép ünnepre ébredtem.

A nagyvilágon bármelyik helyen
élhetsz, a nőiséget csodálom,
az anya, a szerelmes, az álom
örök-asszonyit vágy a férfinem.

Aki még nem volt senki világa,
fájó szívvel ...

Ifjúságom meselelke
csillog fenn az égen,
árnyak osonnak felé vészesen...
lámpást olt a Hold az éjben,
üstökös lobban,
csóvája Holdat éleszt,
kíváncsian kukucskál az égbolt,
felcsillantja jóslelkét a Hold,
fáradt keblembe sápadt szőttest fon,
csenevész lényemnek fonala fogy,
ifjúságom meselelkével
járom önvilágom
az ...