Megtanultam én a
kételyekkel, félelemmel
telített reggelekkel élni,
ezt a változást,
csomózza ostobaság
össze-vissza,
nem akarok sassal szállni,
konok lelkemet
nem lehet eltéríteni,
nehéz közöny nyomja a vállamat,
ám megigéz a madárénekkar;
hozzájuk sompolyognék titokban -
sziklafalba ...

A férj elmerengve borotválkozik,
mikor éppen csengetnek.
Faliórára néz, csodálkozik,
sőt siettében füle mellett

...

Fáj a lelkem...nyomja valami,
Tudom hogy mi...de félek elmondani,
Nem merek már szólni, könnyen elveszíthetem...
Ne adj Isten megtörténik, ki lenne az emberem?

Ki lenne az emberem, ki vígasztal a bajban?
Rámnéz, mosolyog s megcsókol a parkban?
S elfelejtetné velem a sok rosszat mit elkövettem,
Odajön, megölel, máris elvetettem,

A könnyes ...

Az esti szürkületben tábortűznek lángjai lobbannak,
fényüket adva a komisz tél távozásának.
A tél búcsúztatását nem kíséri fájdalmas jajgatás,
sőt! Ellenkezőleg! Övezi dalolás, vidám kacagás!

Elég volt a tél jégvirágos, cudar, hideg leheletéből!
Mindannyiunk szívében a várt tavasz szép reménye tündököl!
Talán megérzi ezt a ...