Vágy, vágy, mi is az a vágy?
Az mit oly nagyon szeretnél,
amiért a szíved dobban,
s ami az agyadig is elér.

Én vágyom a lelkem békéjére,
sok-sok dédelgető, meleg szeretetre,
a körülöttem lévő emberek megértésére,
s arra hogy e világ jobbá legyen végre.

Keserűség, bánat van a szívemben
és egyre csak a lelkem nyugalmát ...

Tél van. Csupaszon dideregnek a fák.
Szürkésfekete törzsükre tapadnak a hó koronák.
Sűrű hópelyhek szitálódnak földre,
A szánkózó gyermekek nagy-nagy örömére.

Az Auchan előtt állok.
Egy koldus turkál az Auchan szemetében,
Ahogy ijedten rám néz, könny csillan a szemében.
Szégyenkezve ballagok a bejárat felé,
Az Auchan dúsgazdag ...

Épp hogy eljött tavasszal a pirkadat,
Elindult vadászni a baráti kis csapat.
A hajtók elengedték a csaholó kutyákat,
Azok vadat szagolva, ugatva rohantak.
Kezembe a puska nem remeg a vállam,
Célzó keresztben nemes vad van nálam.
Lövések dörrentek a sűrű fák között,
Egyik vadász éppen nyúlra lövöldözött.
Össze-visszaugrált minden ...

Sok víz lefolyt a Dunán,
sok csók íze ragyog a szobám falán,
enyhítik a sós könnyek nyomát, melyektől
eke sem húz mélyebb barázdát,
mindezen túl, a kacaj mégis megmaradt,
pedig a tél nem kint, itt belül
valahol a létemben hullatja puha,
csillag-csillogó pelyheit, velük betakar,
ha tavaszra elolvadva ...

Tavaszi nárcisz
a Nap színeit szórja
szívmelengetőn.

Nyár melegével
búzakalászok ringnak
harmatot isznak.

Őszi szürkeség
üzenetét vési a
hulló levélbe.

Telet hordozó
fagyhalált lehelő szél
jégcsapon zenél.

Elgondolkodik bennem saját létem,
és ordítva tépné szavaim melyek
égve csábítottak.
A szív mely most kővé vált,
erőltetve kényszerít egy mosolyt,
felejtsem lényem, de élnem kell
e testben míg valaki vésőjével
szívem faragja ki.