Harisnyáján egy szem lefutott,
Püffedt arcára púdert rakott,
Míg a szoknyáját felvette,
Könnyet az arcán szétkente.
A házmestert mindig kifizette,
Hol pénzbe, hol természetbe.

És dúdolta a dallamot:

\'A budai éjszakában,
Sétálgatok kisszoknyában.
Én semmit sem alkotok,
Csak szerelmet árulok.\'

Tegnap új munkát ...

Nem lódítok,

hanem ordítok...





Nagypapám úgy félt a fogorvos

fúrójától, mint ördög a tömjén-

füsttől, ám igazából akkor

...

Éj leple csillagtalan
szomorúan áll a fa magányosan,
a Holdat csalogatja bús lombjára,
hiába minden szemfényvesztés,
csak árvalányhaj simogatja testét,
minden faág eget óhajt csókolni,
teliholdat szeretnék ölelgetni,
a nagy, fehér kerék lassan távolodik,
felhőmedve a ...

Az ember megy, de az emlék marad,
A láng kialudt melyből füst fakad.
Gyertya lángja az új reményt képviseli,
Amely az életet segít átvészelni.

Emlékek ezre kering fejemben,
A forró gyertyát tartom kezemben.
Melyet egy hirtelen szellő megöl,
Csupán a füstjét hagyta emlékül.

Eme füst a szemeimbe ...

Vágysz reá? Igen,de nem szabad.

Várod Őt? Igen, de elszalad.

Kedveled? Mint az utolsó falatot.

Élvezed? Minden pillanatot.

Ciklámenszín hajkorona társadalmi méreg.

Köszönöm, hogy megmutattad, még mindig élek.

Erősebb a lelkem, mint azt magamtól vártam.

De mégis meggyengítetted körbevett váram.



Mert egy dög vagy te tudod és magamról én is.

Kissé ez már beteges, rosszabb, mint egy fétis.

Mégis most úgy érzem helyes volt a ...