Ha ezek a falak dalra fakadnának,
El tudnák mesélni gondját eme háznak.
Elmesélné mindazt, ami eddig történt,
A gondolat mely elszállt rémtörténetként.

Ez a mese csak az idővel versenyez,
A kalandok során új társakat szerez.
Átalakul e rémséges história,
Nem mássá ...

Ha én vízesés lehetnék,
fűt, fát minden nap öntöznék,
jégcsap belőlem sosem lenne,
dacolni tudnék a kegyetlen téllel,
télnek dermesztő leheletét,
párámmal ringatnám,
vízpartról minden vad
szomját télen is oltanám,
csobogásom messzire
lenne hallható
forrásom lenne
örökös,
de
a Tél
mulandó.

Önámítás...


Saját magunk ismerete,
az erkölcsi élet egyik
olyan alapfeltétele,
melyet a görögök a delphi

mondásban már kifejeztek:
ismerd meg tenmagadat!
Gnóthi szeauton: görög nyelven
volt olvasható e felírat

az ókori templom falán.
...

Rutinműtét...





Gyermekként már megműtöttek,
így tudom, mi is az a sérv.
Egyik nap, mint akit megütöttek,
úgy fájt a helye, ez volt a nagy érv,

...

Egymáshoz hajló ágak
hajukat fésülgetik a vízparton,
ahol a hullámok
kőről kőbe ütköznek
zölden, kéken, fodros-színtelen,
azután eltűnnek...
távolban a hegylánc
halkan szuszog,
fára ugrik benne
a barna mókus...
a nappalt lassan
feketére festi az ég,
éj borul a tájra,
csillag-tükörrel
Cecil szépítkezik,
Dávid ...

Amikor az ember
már emlékekből él,
sűrűn hull a könnye,
mint őszi falevél.

Siratja a múltnak
minden bánatát,
zokogja a tegnap
sok kinyílt virágát.

Jövőbe félve néz,
megtorpan a lépte,
egyedül de nehéz
gondolni a szépre.

Örömöt színlelni,
hogy ne írja ...