Búvó hang szólni kényszerít
most, hogy a közelgő este int.
Ráncba szednek gyökereim,
semmibe halt elődeim.
Forog bennem a visszavágás,
öröm, bú s valami fájás.
Rajzolata arcomra kiül,
reszket tovább élettelenül...
Magamba húzódok hasztalan
s minden sóhajom hangtalan.
Vallatóra fognak a szavak,
könyörgöm, kérem, ...

Cogito ergo sum

Cogito ergo sum. Gondolkodom,
tehát vagyok.
Eluralnak a gondolatok.
Szelídek, szilajok, vadak,
agyamba vésve, hogy fájjanak!
Tehát, vagyok. Élek, dolgozom.
Tudok sírni és nevetni,
de nem tudok feledni!
Miért? Miért vannak a miértek?
Mért van az, hogy én ezt nem értem?
Mért háborog az óceán vize,
a végtelen ...

Nyugatról tornyosuló szürke égnek
nincsen fodra, se széle,
őszi ködbe borítja a földet,
a toronyóra hangja is berekedt,
mintha varjúkárogás lenne.
Kertemben a pucér meggyfa
egyetlen levele szemérem ajkát takargatja,
kárörvendő röhögés üti meg fülemet,
nevetve büszkélkedik az ősz:
úgyis az enyém ...

Vágyódom a szépre, mely elkábít,
S a szerelemre, mely meghódít?
Kérdések hada mikre gondolok,
E kérdésekre választ nem kapok.

Kevés az idő, elszáll az élet,
Úgy fáj, hogy nem lehetek véled.
Temetésed napján a sírodnál,
Család, barátok állnak fejfádnál.

Az élet e földön már mit sem ér,
Ha nincs egy hű barát, ...

Kiváló szobrász a természet,
a hegyből halra vadászó
lesállásban álló jegesmedvét farag,
előtte nem úsznak jéghegyek,
egy helyben állnak szúrós fehéren,
lankáson csillan a félénk napsugár,
halkan, szerényen bújik át az ég fátylán,
közelebbről nézve, hó bundában,

Olvasták: 309

Természet,