Ha a szív eltéved...


Ha a helyes utat megtalálja a szív,
annak legnyilvánvalóbb jele, a lelki
béke és az a leplezetlen boldogság!
Ám, ha a szív eltéved, ilyen dolog már
...

Bolyongó lélek az enyém,
megállapodni úgy vágyik,
ahogy tán vándorolni vágyna,
ha, ahogy kérte, megkötném.

Bolyongó lélek az enyém,
várat épít bomló holdsugárra,
ködre, fára, hóvirágra,
s felocsúdik: összedőltem én.

Miért van az, hogy mindig azt imádjuk, aki hűtlen?
Miét van az, hogy szívdobogva várjuk.
Miért van az, hogy fájó könnyeket ejtünk, ha elmúlt s bár talál szebbet, jobbat a szívem, de azt az egyet nem felejtem el.


Sohasem...

Engem már csak a Halál tart életben
édes sikolya dobbanás a szívemben
Azt mondja: várjak
Persze... Neki nem fájt, mikor szerelmemet én magam temettem el.

S sétálva a keresztek között...
Síró holtak sírjuk fölött...
Szívünk egyazon dalt játssza...
Hangtalanul.

Értük jöttem, ők pedig értem
Fájdalmas az igazság: ...

Vérbe fagyva, felakasztva
Szárnyam szöges drótba csavarva
Szemem kiszúrva
Számon a Végzet csókja.

Boldog lehetnék: halhatatlan vagyok
De rajtam már nem segítenek az égi angyalok
Elárultam őket... A halálba akartam kergetni őket

Én értem előbb célba. Zihálva. Zokogva.
Sírva álltam át a sötét ...

Mit ér a halhatatlanságod, ha csak egy valamit tudsz: láncra verten ordítani?
Mit ér a gitárod, ha csak a halál kapujában tudsz játszani?
Hagyod, hogy marionetti-bábu legyél?
Ebből már elég! Kelj fel, és élj!

Tépd el a láncot, s folytasd a harcot!
Vagy állj ellent, ha már csak ezt mered!
Ragadj meg egy pengét, hogy kivájd a Fájdalom ...