Tegnap a lelkemből kiszakadt egy darab.
Elhagyott a múltam
felemésztett egy dal
mert ott jártam ahol
veled töltöttem néhány évet.
Fájt amit magad után hagytál
tárgyaidat és emlékeinket magára hagytad,
úgy kapaszkodtak belém
mint a szőlő indái
kiáltották éjszakáink zürös álmait
átkarolták béna kezem
torkomba gombócot ...

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta dúl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod, hogyha megkeres,
Mint napsugár, ha villan a tetőn,
Holott borongós már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az ...

Állok.
Előttem a messziség.
Várok.
Jöjjön el a feledés.
Fázom.
Hüvös az őszi szél.
Átölel.
De nem karod, hanem a fény.
Sivár,
az életem, mint e látkép.
Nélküled.
Fáj a lét.

Elrabolt tőlem a terrorizmus,
Más szóval a vörös kommunizmus.
Nem kérdés, elveszítettelek.
Úgy véltem, elfelejtettelek.

Mert meg sem ismerhettelek,
Ősömnek így tekinthettelek?
Kiváltképpen bántott az a tudat,
Hogy régi mese Téged nem kutat.

Már tudom, nem ellened volt, mi történt,
Fájdalomnak tudható be, nem ...

Bár ne láttam volna...



Még jól emlékszem, mint fiatal diák

túl korán loptam be magam a csinos

tini lánykák szívébe, ámde híján

voltam a bölcsességnek, s értek kínos


meglepetések... Rengetegszer kaptam

döfést, kisebb és nagyobb ...

Álmodtam álmomban...
illatos százszorszépek között
jártam
fellegek köszöntek bódult fejem
felett
a szivárvány mögül egy mosoly
integetett.

Lebegtem könnyedén...
jártam gondolataim sekélyes
egén
pici-színes ajtókat nyitogattam
sorra
mögöttük ráleltem
villanás-halmokra.

Ujjaimmal ...