Menekült mint űzött vad ki most fáradtan tántorog,
lelkében ezer tenger viharos hullámaiként háborog,
a múlt melytől nem szabadulhat soha,
talán feledi majd míg elér oda,

Hol nyugalmat talál szegény ostoba,
magányos vándor kivel mindig az mostoha,
kinek a lelkét adta,
ki ellőt soha nem tagadta,

Az életénél is jobban szereti, ...

Hibáink sokszor annyira emberi,
oly sok bánattal, fájdalommal teli,
oly sok álmot eltiporhatnak,
oly sok mindent elronthatnak.

Démonaink csak megtéveszthetnek, nem bánthatnak,
suttoghatnak a fülünkbe, de nem árthatnak,
ha elbújsz előlük mások sem láthatnak,
de hidd el, így is rád találhatnak.

Az kell, hogy láss, hogy ...

Talán előre küldte üzenetét az ősz?
Az úton sárgult falevelek hevernek.
Talán egy vihar verte le, hisz sokszor az győz.
Nem tudom. Tény, hogy a lábaim előtt fekszenek.

Sétálgatok. Lelkemben élnek e verssorok.
Rövidek, hosszúak kacifántosak, furcsák.
Miközben a Balaton parton ballagok.
De a nyár még nem ...

A csend teremthet értéket,
örökbecsű szépségeket,
örök értékű műveket, őrizhet boldog emlékeket,

kifejezhet szerelemeket.
teremthet szebb életet,
maradandó műveket.
nyugtathat idegeket,

kifejezhet gyászt, fájdalmat,
nyomasztó, nehéz gondokat,
miket, ha egy társsal megoszthatsz,
segítséget, vigaszt is kapsz!

A ...

A nap sem ragyog mindig az égen,
A hold váltja fel az éjszaka hevében.
Elmentél, elillantál,
Fájdalmat nem kicsit, hagytál.
Másfele visz a sors,
Nem lehetünk egyek,
Kértem tőled szerelmet,
Nem adta meg az élet.
Úgy éreztem hozzám írod,
Szerelmes verseid,
Tévedtem, hát ennyi volt,
Le kell, hogy zárjalak itt.
Verset többé ...

Szelíden néz ránk a somogyi táj a kis vonat ablakából.
A Badacsonynak komor tömbje látszik a távoli tájból.
A kis vonat keskeny vágánya szelíd ívekben kanyarog.
Távolabb a napfényes mezőkön túl fák zöld tömbje hajlong.

Épp úgy, mintha nekünk bókolna,
pedig csak a lágy szél noszogatja.
Tömör a fák lombkoronája.
Szépségük ...