Sokszor mint egy kóbor kutyát szánalomból,
simogatsz meg enyhítve a kínzó fájdalomból,
maradékot dobva az éhezőnek csupán kegyelemből,
és én elfogadom mindig talán szerelemből.

Döntöttél s én tiszteletben tartom,
szerelmed többé sohasem hajtom,
amit kértél tőlem elfogadom,
magamat meg mégse tagadom.

Mikor majd ismét ...

Nem értem, hogyan lehet,
hogy szívem olyant szeret,
ki engem nyíltan megtagadt,
kiért a szívem megszakadt.

Ki sokszor hazudott nekem,
ki mindig kihasznált engem.
Ki szívembe fájdalmat hozott,
tőlem millió könnycseppet lopott.

Ki sokszor megcsalt másokkal,
és visszaélt az álmokkal,
melyeket szívembe ültetett,
szeretetemért ...

Meglátni és megszeretni,
elmenni de sohasem feledni.
Csak egy pillanat műve volt,
ám egy életre szólt.

Azt ígérted örökké tart,
nem kell bocsánatot kérnünk semmiért majd.
Azt ígérted együtt öregszünk meg,
a jövőnk sohasem lesz ennél szebb.

Azt ígérted örökké szeretsz,
elmenni engem sohasem engedsz.
Azt ...

Csupán egy rövidke kicsiny szakaszon,
kísértél engem fáradt, kiégett utamon.
Eljött egy újabb állomás hova egyedül érkezek,
nélküled félek talán súlyosat vétkezek...

Ha nem vigyázol rám hibákat véthetek,
melyekben elmerülve végleg elveszek,
és megtagadok bizonyos emberi elveket,
emlékeim megölnek engem, múltam ...

Reszketek, mint csupasz meztelen fán az utolsó haldokló levél,
ahogyan végső táncát járja felröppen, gyengéden arcomhoz ér.
Kabátomon hirtelen fagyos őszi szél fúj át,
hideg csillagok fénye ragyogja be az éjszakát.

Néma csendjét megzavarja a talpam alatt ropogó jég zaja,
az idei év első latyakos masszába ...

Te túl jó vagy ehhez a beteg, elfajzott világhoz,
kegyetlen az élet, egy ilyen törékeny virághoz.
Nemesebb lelkű, tisztább szívű embert még nem láttam én,
lenyűgöző vagy, csodálatos, nemes akár egy égi tünemény.

Hűséges vagy, megértő, lojális másokhoz,
ragaszkodsz egy csodálatos, de naiv álomhoz. ...