Ez a közösség mire igazán büszkék lehetünk,
írásainkkal az olvasókért valami jót is tehetünk.
Elménk feltáratlan, olykor szeszélyes világát,
lelkünk sokszor csapzott megtiport virágát.

Most átnyújthatjuk rím csokrokba szedve,
tapasztalásainkat használva papírra vetve.
És te kedves olvasó ki ide tévedtél közénk,
lelkedhez szólnánk ...

Úgy fáj,
minden perc, mely elmúlt már,
minden szó mit nekem mondtál,
emléke annak míg velem voltál,
Úgy fáj!
Úgy fáj,
a szerelem messzire száll,
boldogságot máshol talál,
szívem vissza hiába vár,
Még fáj!
Még fáj,
még őrzöm helyed mit itt hagytál,
szavaid melyekkel szívembe martál,
álmaid melyekre annyira ...

A fájdalom tengerének habjai nyaldossák magányos szívem partjait,
és a fájdalomtól elborult elmém, próbálja megőrizni megmaradt álmait.
Lelkemet millió apró tűként szurkálja a magány kegyetlen érzése,
és úgy érzem talán soha nem kapok választ néhány kérdésre.

Szavaim elenyésznek a semmibe, csak süket fülekre találnak,
mégis én ...

Hogyan múlhat el a szerelem,
egykor volt őszinte, mély érzelem?
Mely nélkül nem tudtuk volna elképzelni életünk,
most mégis reggelente napról napra úgy ébredünk,

Hogy nem érzünk már semmit iránta,
nem fáj már nekünk kedvességének hiánya.
A magány minden érzelmet megölhet bennünk,
ürességet hagyva maga után, felemésztve ...

Bárcsak elmondhatnám neked,
milyen is mikor megfogom kis kezed,
milyen is mikor rám emeled gyönyörű szemed,
és szememben ragyog titokzatos tekinteted.

Az arcomon érzem forró leheleted,
hunyd be szemed, te is érezheted.
Azt amit én most érzek irántad,
bárcsak elmondhatnám mennyire kívánlak.

Mennyire hiányzol mind testileg, mind ...

Hagyjuk had dolgozzon az idő helyettünk,
fájó emlékeink elborítja, ahogyan halad felettünk,
szépen lassan mi fájt majd elfelejtünk,
hagyjuk had dolgozzon az idő helyettünk.

Anélkül, hogy könnyet kellene ejtenünk,
és bánatunkat szívünkbe rejtenünk,
anélkül, hogy fájdalmat okoznánk egymásnak,
útjaink csendben, békésen ...