Évek múlván újra látni őt,
kiről szívem oly sok álmot szőtt.
Ki betöltötte minden magánytól kínzó percem,
hosszú éveken át mióta elhagyott engem.

Újra látni őt kit szerettem,
kit sok másik mellett sem feledtem,
kiért milliónál is több könnycseppet ejtettem,
kiről dédelgetett álmaim lelkembe temettem.

Újra látni őt ...

Tudom jól, nem lehet minden lelket megmenteni,
van ki nem igényli a segítséget.
Vannak bizonyos helyzetek mikor nincs mit tenni...
Miért fáj úgy mégis, miért éget?

Egy életvidám fiatal lány volt, senkinek sem ártott,
hétköznapi egyszerűséggel csupán élni szeretett volna,
de azok a dolgok amiket átélt, amiket látott,
gyermek lelkének ...

Földi létünk nem más mint egy rövidke utazás,
melynek végén a halál nem a végállomás,
az is csak az élet egy próbája,
a létezés egy magasabb formája.

Egy újabb utazás kezdete csupán,
és mi kik csak nézzük bután,
nem érthetjük meg lényegét,
gyászoljuk őt, megsiratjuk életét.

De minden végzet valami kezdete is ...

Egy csöppnyi figyelmesség, néha nem kéne más,
csupán egy tiszta őszinte vallomás,
néhány kedves bók, pár figyelmes szó,
hiszen a legtöbb bűnünk megbocsájtható.

Ám a szürke hétköznapi élet ránk teríti leplét,
ködfátyolként borítja be fáradt, kiégett lelkét,
testét az unalom démona járja át,
nem tartja már olyan érdekesnek ...

Egy kis parkban, hol virágzott az orgona,
ott mondtad el, hogy nem szeretsz és nem is szerettél soha.
Könnyes arcomra aztán egy csókot nyomtál,
búcsút intettél, nem szóltál csak elfordultál.

Én néztem, ahogyan eltűnsz a fák mögött,
és a felismerés kardja a szívembe döfött.
Mindaz mit a szerelemről hittem, tudni véltem,
romba dőlt ...

Tudod-e, hogy mi a fájdalom?
Tudod-e, milyen az én bánatom?
Képzeld el milyen érzés lehet,
ha elhagy az, ki azt mondta szeret.

Képzeld el mit érezhet egy ember,
ki szeretni többé már soha nem mer,
kinek nélküle tovább szíve sem ver,
mégis elmegy, mert mennie kell.

Elmenni onnan hol boldog voltál,
elhagyni azt amiért még ...