Történet egy lányról ki többé akart válni,
ki nem tudott tovább nyugodtan várni,
ki korán elindult útján sorsának elébe ment,
nem tudhatta számára ez mit is jelent.

Túl fiatal volt még lelke mintázatlan,
nyughatatlan vágyai előtt még tisztázatlan,
az emberi lélek gyengéje esendő gyarlósága,
ám ö el akart menni nem ...

Emeld fel a követ és megtalálsz,
hasítsd szét a fát én ott leszek,
mindaz amit saját lelkedben látsz,
én mást nem adhatok neked.

Feszülten hiába keresed boldogságod,
otthonod nem fából és köböl épült házakban találod,
hiába kergeted egy éjszakai álmod,
ahol békére lelsz, ott a te családod.

Budapest. 2006.02.13.

Volt sok érintés mit többnek hittem,
hamis álmok, az volt minden kincsem.
Voltak nehéz hónapok, fájó pillanatok,
Bűnhődtem sokat, hozzád mégis hű maradok.

Budapest. 2005.11.18.

Néha úgy érzem, hogy álmodom,
és csak az időm áldozom,
egy buta kiégett gondolat,
talán csupán ez maradt.

És akkor hozzám bújsz,
kis kezeddel felém nyúlsz,
arcom végigsimítod lassan,
nincs időm, hogy búcsúzhassam.

Már mész is és integetsz,
szemem behunyom még nevetsz,
álmodnék? Elmém elmereng,
valami lassan ...

Megpróbálni egy haldokló kapcsolatot megmenteni,
tudván azt, hogy lehet nincs mit tenni,
tengernyi bánatot és fájdalmat elrejteni,
félrelépéseit megbocsájtani, hibáit elfelejteni.

Talán könnyebb feladat lehet,
mint elengedni azt, kit szívünk szeret.
Van, hogy nekünk kell változni,
boldogságunkért sok mindent fel kell ...

Élt egyszer egy ember...

Kinek lelke háborgott, mint a viharos tenger,
kit semmi sem érdekel, kinek semmi sem kell,
így élni már nem bír, ám halni nem mer,
ő volt az az ember, ki szólni soha nem mer.

Ki lelkébe zárja örökre bánatát,
és nem ossza meg másokkal gondolatát,
soha nem mondja el őszinte szavát,
szépen lassan megutálja ...