Postás

Szakadt zöld táskáján az idő már nyomot hagyott,
járja végtelenbe húzódó utcáink üres jégbe fagyott,
rideg, magányos útját a sűrűn hulló hó lassan elfedte,
egy ember sem jött szembe, mióta munkáját elkezdte.

Legnagyobb ellensége a fagy mi a vidéket most ...

Tapasztalni

Hiába próbáljuk tanítani az ember az életből tanul,
csupán megélt eseményeit, tapasztalatait veheti alapul.
Néha fáj, néha bizony hibákat kell vétenünk,
hogy később már tudjuk, hogyan kell helyesen döntenünk.

Járatlan ösvényeinket ki kell taposnunk,
akadályokkal dacolva előre haladnunk,
csalódásaink erősebbé tesznek, ...

Őrület

Fájó még az emlék,
mit mélyen eltemetnék,
tudatom legmélyebb bugyrába,
hol többé senki rá nem találna.

De felszínre tör újra és újra,
egyre csak engem kínozva.
Mintha csak valamit akarna,
mintha egyre csak valamit suttogna.

De nem értem értelmét,
hívná vissza szerelmét,
de tudja, hogy azt már ...

Örökké megmarad

Homokba rajzoltam egy szót,
egy érzést mi szívemből szólt.
De vihar támadt, elfújta a szél,
az érzés azonban örökké él.

Fa törzsébe véstem a neved,
hogy tudd ki az ki igazán szeret.
Ám egy vihar kidöntötte a fánk,
így már csak én emlékszem miránk.

Szobrot ...

Önzetlenül

Mindig csak várni a pillanatot, mely nem jön el soha,
nézni az idő múlását szüntelen kegyetlen mostoha.
Minden pillanatban vágyni valakire, ki nem is gondol rád,
lelkedben édesen őrizni minden hazug, fájdalmas szavát.

Úgy megélni ezt, hogy még mindig szereted,
saját boldogságod feláldozva csak az övét keresed.
Pedig ...

Öntudat

Az a pillanat kezd lassan derengeni,
mikor az ember önmagán kezd el töprengeni.
Mikor jön el az a válaszút nekünk,
ahol minden tudásunk kevés eldöntenünk.

Honnan vesszük a jogot mi emberek?
Ki az ki élhet kinek nem lehet...?
Mikortól számítjuk az életet, a létezést,
az emberi érzelmeket, az öntudatra ébredést?

Mi ...