(Ezt az igaz történetet tolmács segítségével
egy Szovjetunióból érkező Édesanya elbeszélése alapján írtam meg,
aki fia sírját jött megkeresni. A tolmács Édesapám volt.)

Szűk utcának hátsó házán,
Nem csillan fény spalettáján.
Az őszi éj sötét leple
Ráborult, hogy védelmezze.

Szomszéd asszony bőszült fővel
Rohant át ...

Káprázatból merített világ árnyéka
s midőn gigászok harca zendül
röpke múltam szép hagyatéka
majdan mi volt,halkan csendül...

Volt hegyek csúcsán roskatag
Messze hangzó kiáltás
Álomba illő nagy forgatag
Talán még is van folytatás

És leszáll a képzelet világa
Kik féltve mind szerettek
halandóként fogom kezem ...

Ne üvölts szörnyeteg,
hallgass szörnyű pára!
Senki sem kíváncsi,
a büdös, csúf pofádra!

Véreres szemeidet
ne meresztgesd rám!
Méregetés helyett
nyisd ki kalitkám!

Engedj szabadon,
ne zabálj fel engem!
Mohó beledet,
ne töltse fel testem!

Nem érted, hogy fáj?
Nem fog jobban menni,
ha tovább ütsz ...

Oly gyönyörű idő van ma,
Felnézek az égre,
Nem látok ott egy felhőt sem,
Árad a nap fénye.

Magától indul el lábam,
Egy kis ...

Csont s finom bőr csupán,
Haj és oly megszokott hang,
És mégis retteg, aki él,
Hogy elnémul egy harang.

Ha száz év telik, por és hamu
mi szavunkra úgy felelt,
hogy borzalmas óriás hiányt,
ember így könnyen felejt.

Aszott bőr az ujjakon,
ezernyi bajt levett
vállról, szívről, testről
kemény vasdaruk ...

Oly szépen nyílik még a rózsabokor,
Nem sínylette meg a téli fagyot.
Még mindig oly szépek a virágai,
Mint arcodon tündöklő mosolyod.

Még hevesebben dobog a szívem,
Ha látlak rögtön megrezzenek.
S várom, hogy mikor szólítasz meg,
Érzem hiányodat, szinte reszketek.

Még mindig érted ...