Magamban sétálok, az emlékek erdejében,
S suttogó fák, s lombok végtelen csöndjében.
Keresem igazam, melyik a látszat vagy valóság,
Mi a szívemben lezajlik, érzem az gyarlóság.
Látszat és valóság nagyon távol vannak,
Fáj, hogy a látszatot látod Te igaznak.
Azt, hogy mit érzek én, nem tudhatod soha,
S talán sohasem tudjuk meg mi lett ...

Köszönöm, hogy az ünnepség után
Nem remélt meleg szeretet vett körbe.
Érzések forogtak szívemben körkörös örvénybe!
Nem szoktam hozzá, hogy az emberek elismerjenek,
Csak ahhoz, hogy fölényes mozdulattal lekezeljenek!

A mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium
Száztíz éves ünnepsége - mélyen fölkavart!
Az emlékképek úgy tódultak ...

- Egy rég megsárgult levél,
mely célba már sohasem ér.
Egy levél benne érzéseid,
egy vallomás minden szépségeit,

Szíved szavát írtad le benne,
azon gondolkozol vajon milyen lenne,
életed ha akkor elmondod neki,
hogy szíved csak őt szereti.

Egy megkésett levél,
bánat mely azóta él,
csak ez maradt hátra,
tőle, kit ...

Küzdenék vadul ám hiába gúzsba kötötték kezem,
fekete fátyollal takarták el fáradt szemem,
letépném láncaim mely visszatart hasztalan,
siralmam mégis megmarad magamnak vigasztalan.

Hosszú idő kellett hozzá mire megértettem,
látom mozdulatlanságra nem én ítéltettem,
sőt én vagyok az egyetlen ki küzdöttem még érte,
látom már az idő ...

Az idő nyugszik a vállamon,
testemet lassan teljesen átadom,
hideg kúszik fel a hátamon,
fokozatosan enyhül, szűnik a fájdalom.

Elmémre sötét csend borul,
kósza felhő lassan elvonul.
Egy fáradt gondolat megpihen,
majd elillan gyorsan sebtiben.

Egy érzés rám tör megszorul,
egy újabb felhő elvonul.
Mi történhetett? Megrendült ...

Édes mámorban úszó halk kesergő dalok,
a fátyol lehullik, mond ki is vagyok,
s kivé leszek mire elmúlik mind körülöttem?
Ha elvonul az ár s nem morajlik mögöttem.

Lehetek-e olyan kit látni szeretnél?
te talán mégis más valakit kerestél...
Lehetek-e valaha valakinek álma?
Tán nem lehet más csak igaz barátja...

Budapest. 2011.02.07.