Te vagy minden mire életemben vágytam,
te vagy kire annyi éven át hiába vártam.
Te vagy múzsám, te vagy lényegem,
kinek a keresésére szántam egész életem.
Olyan vagy nekem ,mint a felkelő nap első sugara,
mely rávilágítja fényét a messzi nyugatra.
Olyan szép ,mint a kristály tó tükre,
szívem rabod lett örökre.
Te vagy a ...
te vagy kire annyi éven át hiába vártam.
Te vagy múzsám, te vagy lényegem,
kinek a keresésére szántam egész életem.
Olyan vagy nekem ,mint a felkelő nap első sugara,
mely rávilágítja fényét a messzi nyugatra.
Olyan szép ,mint a kristály tó tükre,
szívem rabod lett örökre.
Te vagy a ...
Olvasták: 700
Az Ön versének a helye...
Ártók és álnokok ideje lelketekbe ássatok,
én vagyok a fény azért, hogy lássatok,
hogy megértsétek végre célotok hasztalan,
a gyengék mellé állunk, bánatuk nem vigasztalan.
Ti akik az évek alatt csak ártottatok,
ti akik nap mint nap csak bántottatok.
Nézzétek mivé is váltam miattatok!
Ártó démonaim kik rajtam ...
én vagyok a fény azért, hogy lássatok,
hogy megértsétek végre célotok hasztalan,
a gyengék mellé állunk, bánatuk nem vigasztalan.
Ti akik az évek alatt csak ártottatok,
ti akik nap mint nap csak bántottatok.
Nézzétek mivé is váltam miattatok!
Ártó démonaim kik rajtam ...
Olvasták: 442
Ő szólt és minden zengett,
dördült a hangja bongott, csengett,
mind mély levegőt vett,
majd aztán csend lett.
A sok kis lurkó némán gubbaszt,
egyikük mégis egy zacskót pukkaszt,
majd néztünk rá oly ártatlanul,
egy pofon csattant váratlanul.
Midőn ő is megnyugodott,
egy piciny mosoly is jutott,
megfáradt, gyűrött, borostás ...
dördült a hangja bongott, csengett,
mind mély levegőt vett,
majd aztán csend lett.
A sok kis lurkó némán gubbaszt,
egyikük mégis egy zacskót pukkaszt,
majd néztünk rá oly ártatlanul,
egy pofon csattant váratlanul.
Midőn ő is megnyugodott,
egy piciny mosoly is jutott,
megfáradt, gyűrött, borostás ...
Olvasták: 442
Mennél felnőttebbé is válok, annál inkább tisztellek anyám!
Ki fáradt kezeiddel asztalunkra mindig friss ételt tettél...
Mennél jobban öregszem, számomra egyre nagyobb talány;
Oly sok türelmet a hétköznapokhoz, vajon miből merítettél?
Oly sok erőt, mellyel minden reggel mosolygó arccal,
hajnali robotolás után mégis mindig vidáman ...
Ki fáradt kezeiddel asztalunkra mindig friss ételt tettél...
Mennél jobban öregszem, számomra egyre nagyobb talány;
Oly sok türelmet a hétköznapokhoz, vajon miből merítettél?
Oly sok erőt, mellyel minden reggel mosolygó arccal,
hajnali robotolás után mégis mindig vidáman ...
Olvasták: 510
Azt hittem könnyebben fog majd menni,
azt, hogy mindig lesz majd valamit tenni...
Ami talán eltereli figyelmemet egy kissé,
bár tudtam az érzést nem teheti semmisé.
Nem értem meg, hogy téged nem érdekel,
hogy szavaim már többé soha nem érhet el...
Most életem talán legnehezebb időszakában,
egyedül ülök az üres, magányos ...
azt, hogy mindig lesz majd valamit tenni...
Ami talán eltereli figyelmemet egy kissé,
bár tudtam az érzést nem teheti semmisé.
Nem értem meg, hogy téged nem érdekel,
hogy szavaim már többé soha nem érhet el...
Most életem talán legnehezebb időszakában,
egyedül ülök az üres, magányos ...
Olvasták: 434
Mond ki törli el a könnyeket szemeidből,
lelked gyöngyöző izzadságát arcodon,
ki ragadja majd ki remegő kezeidből,
azt a szert mi látszólag segít harcodon.
Ki lesz olyan merész annyira bátor,
körülötted lesz-e majd egy olyan valaki,
ki lesz elég erkölcsös és nem marad távol,
kiben talán majd megszólal valami.
Hová tűnt az a ...
lelked gyöngyöző izzadságát arcodon,
ki ragadja majd ki remegő kezeidből,
azt a szert mi látszólag segít harcodon.
Ki lesz olyan merész annyira bátor,
körülötted lesz-e majd egy olyan valaki,
ki lesz elég erkölcsös és nem marad távol,
kiben talán majd megszólal valami.
Hová tűnt az a ...
Olvasták: 376