Ez volt! A többi csak képzelet szülötte!
Igaz \'kis virág\'? - Csak álmodtam a két évet!
Gyötrődtem, mint papír, melyet összegyűrtek!
Te voltál a tinta, mellyel fontos iratot rám írtak,
A sors volt a paca, mely miatt a szemétbe dobtak!
Oda dobtak megint, mint két éve,
Oda kerültem, de akkor kimásztam belőle.
Újra papír lettem, szép ...

Ha sok időnk lenne még az életből,
Jutna nekünk bőven a szenvedésekből.
Azon töprengenék, hol tölthetném Veled?
A hátralévő, s végtelen szerelmi éveket.

A tengerparton, hol pálmafák sorakoznak?
S ott kikötőt találhatnánk a kis csónakunknak.
Egy csodás erdő közepén, gyönyörű tisztáson?
S ott kimutathatnám neked örök ...

Kint a mezőn

Kimentem, áfonyát szedni,
közben feltámadt a szél,
már nem tudtam, merre menni,
egy fa alá bújtam.

És láttam Isten mutatóujját,
valami nagy veszély fenyegetett,
de én csak a fához simultam,
éreztem a meleg kérgét.

így védve éreztem magam,
bár tudtam, nincs ...

Mára élesen látod az egykoron könnyedén ócsárolt életedről faragott képeket,
Eközben hajthatatlan elképzeléseid, egytől egyig esztelenség tévútjára vezet!
Bár sohasem ereszted a csalfa délibábokként tovatűnő felesleges vágyálmaid,
Gigászi sziklaként tántoríthatatlan maradsz, ...

- Van valami felettünk??
Ha már nincs miben reménykedned, ezt kérded magadtól...
Van e valami, amihez fohászkodhatsz és utolsó sírástól remegő szavaidat mondhatod...
Nézel az égre és rozsdás késsel átdöfött szíved fájdalma miatt,
Üvöltesz az éjszaka nagy szemének, mint egy magányos csorda nélküli farkas...
...

-Mikor az élet nagy ritkán kedves hozzád,
és ledob neked az asztaláról egy apró morzsát,
te nem tudsz vele hirtelen mit kezdeni.
A gondolataidtól nem is tudsz pihenni!
Tipródsz, tétovázol, toporogsz...

-Igen! Ember te tétlen vagy!
Szólal meg benned a gondolat.
Csináld! Indulj! Menj már!
Nagy levegő, és újra csak vár...

-Félsz, ...