Egyszer télen, réges régen
Hó terült el a vidéken
Fehér lepel takarta be
Fagytól védve serényen

Tiszta, finom hideg álom
Borult végig héthatáron
Ameddig a szem elláthat
Tejszín paplant,vetett ágyat

Kényszerűen álmot tört
ne kapjon a szíve tőrt
Félelem volt útja oka
Suhogott a ...

Hétköznapjait a város sűrű forgatagában élte,
napi információit begyűjtve egy kapott hírt folytatott,
kicsit hozzá tett mindig valamit amint mesélte,
hosszú görbe ujjai között állandóan ecsetet forgatott.

Csupán egy hóbortos művész azt hitték róla,
mikor megjelent gyűrött ingében, borostás arcával,
összetekert vásznát kiterítve egy ...

Történet egy emberről ki nem tudott,
szembenézni vele előle annyit futott,
nem fogta fel nekik csupán ennyi jutott,
helyette az igazságra meséket aggatott.

Aznap mikor hazaért nem tett semmit,
nem kért tanácsot, nem hívott fel senkit.
Az utcájukba fordulva eltörölte könnyeit,
megóvja gyermek lelkük naiv igényeit.

Megfogadta nem töri ...

Félek lehunyni szemem bárhogyan is nyomaszt,
bárhogy húz a fáradtság mert tudom megkopaszt.
És mire felébredek elvesz tőlem majd mindent,
valami új dolgot hoz, valami nagyon idegent.

Tudom jól nem látlak többé már nem kérdés,
bárhogyan is bizonygatod erősebb az érzés.
Nem hiszem már többé, hogy mindig így marad,
hogy az út körbe fut meg ...

Újra csöndes mind, nem csörren,
benn nem motoszkál senki már,
néhány csepp könny elcsöppen,
bolond lelkem még haza vár...

Mozdulatlan most mind, nesztelen,
nyugalmamat én keresem egyedül,
arcod kutatom reménytelen, esztelen,
árnyak sötét kavalkádjába elegyül.

Ismét csak csöndbe borul a ház,
ismét csak végigfut a ...

\'Tiéd volt ez a föld, tiéd volt egészen,
Melyből most a kevély a fösvény dézmát vészen.
Miért szabtál hát határt önfiaid között;
Ládd-é, már egymástól mind különbözött.
Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,
Miolta a miénk nevezett elűle.\'
\'Ezt minap egy jámbor énekelte,
S benne a huszadik századot képzelte.\'
(Csokonai Vitéz ...