A fák levelei mint milliónyi aranypénzek
adják zöldessárga csillogásukat a reggelnek.
Hátrább más dús lombú fák kicsit komorabb zöldje
visz változatossá tevőbb szint e parki környezetbe.

A Nap már fenn van a tiszta égen.
A hajnal most múlt el nem régen.
E reggellel egy új nap jött el
telve sok új tervvel és reménnyel.

Kismadár ...

Üres a lelkem, nincs már benne semmi.
Üres az életem, miért kéne itt lenni?
Elmennék messzire, el ebből a világból.
Úgyse lenne senki, aki engem hiányol.
Azt hiszik ismernek, szeretnek is talán.
De csak egy álarcot látnak, mit magamra festek ám.
A lelkemet nem látja soha senki.
Úgysincs már benne semmi.
Mert mindenki elhagyott, aki nekem fontos ...

Gyötrődik Földünk,
testében fájdalom,
csontjába merül
millió ártalom.

Állati éhünk
marja a velőt,
haló tájat teremt,
illattalan mezőt.

Barbárság cinkosa,
mondd csak,mit teszel!?
Bölcsődnek gyilkosa,
mondd csak,mért leszel!?

Szürkeséget mért szülsz,
csüggedő virágot,
mért vajúdsz ...

Esőcseppek csillagként csillannak a sok levélen,
mindenütt a bokrokon, a füvön, a fákon. Szerte
az egész kerten eluralkodik az avaron
a békés, csendes, párás, eső utáni nyugalom.

Szeretem ezt a békét és csendet,
amely most engem körülvesz a kertben.
Jó ez a csend és az álmos nyugalom,
ami szétterül ezen a tájékon.

Halász ...

Régi idők dala már,
kivirágzik a halál.
Ódát zeng a vadgalamb,
hallgatja a sok paraszt.
Jó élet nagy szegénységben,
rossz élet, rossz útra térve.
Boldog ember csak szerethet,
boldogtalan, szenvedhet.
Elfakult a régi élet,
jött helyette válság lécre.
Szegény ember kétezerben,
...

1. versszak
A csillagok alatt sétálok,
hátha egy kis reményre találok
suttogva a fellegekhez imádkozva
keserűségemben botladozva.

2. versszak
Próbálom túltenni magam a múlton,
miközben sétálok a pecöli úton
álomképek gyötörnek minden pillanatban
érzem egy \'kiéhezett\' állat van a nyomomban.

3. versszak
Próbálom ...