Setét volt az erdő,setét volt az ösvény,
hosszan sétált rajta Ernő a fösvény.
Erdőszéli házában jó nagyokat zabált,
hazug volt és igénytelen,letagadta korát.
Deres volt már haja,termete rövid,
megemésztette már a falu ledér nőit.
de egy sem maradt vele nincsen unokája,
eljárt már fölötte az idő ...

Jó lett volna talán mikor féltem,
Mikor rossz álmokból zokogva ébredtem,
Ha anyám magához húz,
És kicsit is szeret.
Ha nem az üveg után nyúl,
Nap-nap után túl a hideg
Szobán,ha anyám magához húz,
És kicsit is szeret.
Ha fájdalom ért nem
Veréssel felel,ha értett volna.
Rájöttem,hogy nem élünk
Örökké,s álmom ...

Kukorica Jancsi történetét
már oly régen megírták,
S egyszer-kétszer említették
szerelmét Ilonkát.
Ő volt a Napnak leánya,
a falubeli víg legények
remegtek utána.
Haja hosszú volt,végig befonva,
betegesen melegedett otthon
a kemence sutba.
Jánost látván rögtön felvidult kedve,
éhes is ...

Zöldellt már a határ,a nap sütötte szépen,
kománk ősz fejére hasított be éppen.
Mert jó sokáig ült ő víznek közelébe,
hal nem kószált felé a horgászbot végére.
Mellette demizsonban naptól óbor fortyogott,
nap égette arcába hosszú kortyolásba fogott.
Félrenyelt hirtelen,s ekkor akadt reá
a nagy hal,s íme ily harci helyzet várt ...

Riadtam kóválygott odvából kiűzve
barátunk a mókus,mogyorónak őre.
Vajon ki az ártó,ki ezt elkövette?
Az évszak télbe fordult,
a hó már esegetett,
mókusunk éhesen makkért epekedett.
Öreganyó háza előtt nagy makkfa álldogált,
levetette már rég,pompázó zöld lombját.
Alatta termése heverészett ...

Kinek kell már e kanál?
Lapos feje roncsolt már.
Nyaka kormos,többször égett,
Kiszolgált már vagy húsz évet.
Kóstolt mindent mi fortyogott,
Sok finomságban is rotyogott.
Bejárta a kozmás lábast,
Onnan sokszor dobott hátast.
Örömére visszakerült,
Táncolt mikor az étel sült-főtt.
Úszkált folyvást körbe-körbe,
Nagy

Olvasták: 770

Vicces,