Mikor megszülettél, hazánkat vihar verte,
S ahogy fejlődtél, nőtt jövőd reménye.

Érdekelt minden szép, ami kincset sejtet,
Minden törődést virággal hintetted.

Újra feltűnik a házunk előtti hinta,
Mely szárnyaló vágyadat felhőkhöz húzta.

Dallal üdvözölted a mennyei sereget,
Szép hangod zenéje szívembe rekedt ...

Az Istennek báránya
Az hogy érettünk megszülettél pár hónapja ünnepeltük
És már is nagy némaság vesz mostanában körül.
A lelkünk csendje ez, mert valami rosszat sejtünk.
Mára kialudtak a karácsonyi fények
Az emberiség szívében nagy csendesség lett.
Akit úgy vártunk, el kell veszíteni, hogy
Lehet valakivel ilyen kegyetlenséget ...

Lélektelenül.


Mindennapi robotba belefárad a test,
mindennapi robotba belefárad az ész,
dolgod végzed pontosan, de lélektelenül.

Nem nézegethetsz jobbra sem,
nem nézegethetsz balra sem,
csak húzod az igát, lélektelenül.

Véletlen gondolat fejedbe felmerül,
kimondani nincs ...

Felhők között könnyű szélben zakatol,
kalaúz int, odaköszön, s tovább bandukol.
Sötét éjen viharfelhők gyűlenek,
haragos szél támad fel oly hirtelen.
Gonosz kacaj hallatszik a sötétből,
gyászfátyolok hullanak le az égből.
Vérző sebek, sikolyok és nevetés,
így halad át az éjen a szerelvény.

Fényes nappal madárdal ...

Én Törtető Tulbuzgó Ákos
Vagyok, tébolyultan tudákos.

Kinek a fejéből kiesik minden,
Önhöz jövőt teremteni jöttem!

Zseni vagyok! - És az eszem?
Kevesebb, mint ahogy hiszem!

No, ne féljen, szavazzon rám!
Hogy mennyit érek?
Fölméri majd saját kárán!

Megígérem, életkedvén
Kurtítok az Ókor ...

Az új kenyér ideje ma eljő,
nevet a nap, nincs az égen felhő.
Haja roppan, foszlós belű fajta
piros-fehér-zöld szalag van rajta...

Megszentelten fekszik az asztalon
a mi múltunk, s jövőnk benne vagyon.
Fáradságunk, eső, s a nap heve...
ebből van az életünk kenyere!

Az ég, a föld, s az ember ...