Panaszolni emelném a fejem,
Oldani akarok helyzetemen.
Eleget tenni egy gondolatnak,
Tenni valamit saját magamnak.

Dolgokat, amiket ki nem mondok,
Dolgok, amiket látni akarok:
A valóságnak ijesztő arcát,
Az értelemnek növekvő fáját.

Kicsiny patakok éltető vizét,
Világnak utolsó reménységét.
Igazságnak végtelen ...

Színek nélküli zöld dombok,
Illat nélküli liliomok,
Azon néma méh kaptárok,
S a meg nem álmodott álmok.

Zöldellő erdők, zord kősziklák,
Kies patakok, virágzó rétek,
Megfoghatatlan szenvedély
És őrület, mind bennem éltek!

Érzem szabadulni, akartok,
De nem tudom, nem találom,
Lelkem lezárt zárjának kulcsát ...

Az őskorban az ember igénytelen vala.
Ha nem harcolt a létért akkor meghala.
Ügyességén múlott a betevő vacsora.
Ha nem tudott futni, ő volt a lakoma.

A rabszolga sorsnak is meg volt az ára.
Lenyuzták a bőrük, vagy felhúzták a fára.
Épűltek paloták ,piramisok hada.
Hullot a sok nép,mint az őszi légy.

Keresztes hadjárat,Budhizmus ...

A hajnalcsillag fenn az égen.
Világit minden éjjen.
S te világítasz lenn a Földön.
Te vagy maga a legszigorúbb börtön,
Elragadtál, behálóztál, s szíved szívemben őrzöm.
Három gyermek szülőanyja,
oltalmazó sugallatja,
Tápláld testedből a szeretetet,
öld beléjük szíved-lelked,
s az isten is megáld ...

Voltam már...
Voltam már csecsemője,
Szerető, drága anyámnak.
Tanulója tizennégy év iskolának.
Ministránsa szentek templomának.
Voltam már apámnak is eme rossz fia.
Emlékeim mégis szépek róla.
Pofonoknak, verésnek szenvedő alanya.
A fájdalmat a múlt elzsugorítja.
Voltam már katonája elveszett Hazának.
palubát sikáló, Tito ...

Mikor a város ünnepi fénybe öltözik.
Szivünkbe a bú helyett, szeretet költözik.
Dermesztő hidegben,fűt a szerelem.
Családi berkekben,lángoló szemekben.
Leljük meg örömünk áldott gyermekekben.

Csodák és álmok egybe fonodván.
Isteni étkek közt kényeztetvén magunk.
Hóval terhelt fák büszkén állnák.
Imádkoztak azért,hogy őket ...