És újranyílik az Istenek Kapuja...

Mond, mivé lettél te fényes Babilon?
Lét porában csúszó, vonagló fájdalom.
Nyíló virág, isteni kapu valál,
S hamvaidban matat a fekete halál.

Fénylő, égi jel a világ köldökén,
Ősmagból sarjadó, igéző költemény.
Lobogó üstökös, ki jelet ...

A lét elemének születni, elemét szülni..
Neme kontúrjait bearanyozni...
A gondviselés szivárványa lenni...
Mosolyok csillogását fényesíteni...
A szeretet szalagját bokrétába fűzni.

A türelem rózsáját könnyel megöntözni...
Az akarat falát kősziklába építeni...
A férfit szelíd varázslattá ...

Anita

Nézem e gyermeket
ki pici lányból
gyönyörű
ifjú hölggyé lett.

Tűnődöm mennyi fájdalom
gyötri fiatal lelkét
alig,hogy megszületett
majdnem válási árva lett.

Vagyis,hogy lett,
De segítettek az égiek,
így meleg fészekben
felcseperedhetett.

Szerethette apát,anyát
Őt is ...

Szavaimból ömlik a vágy ...
Ember vagyok .. egyre fáj ...
Ellep a keresztes mocsár.
Utolsó szavam a világ végén
Távol az éden szélén
Vérrel festem a zárt kapura
Sors..ne mosolyogj!Soha!
S \'habár fölül a gálya
és alul a víznek árja
Azért a víz az úr. \'
Morális isten talán
Majd , morált tanul...
S emberi ...

ÉRTE!
Anyánkért, ki
életünk batárja,
lelkünk bóbitája...

Aggódó szeme fényben;
tekintete éled a reményben.
Nem alszik sokat, csak - mert
sietve kel, sietve mer csak

az élet vizéből; nagy kortyokat
a gondok poharából.
Fájdalmakat rejt keble szelencéje...
Sóhajok szélsebes folyama

tisztítja lelke szennyét ...

Nézlek, de te hirtelen már ott se vagy.
Szólok, szólítalak, de nem felelsz,
Hívlak mobilodon; kikapcsolod, hallgat...
Az esemseid is egyre ritkulnak.

Mit is mondhatnál a könyvtárban ülve,
parkok padjain sorsodon merengve,
vagy kisétálva olykor a Nagyerdőre...
egyetemi éveid kísértő helyére.

Friss diplomáddal a kezedben
méltó ...