Háborog a világ...
Tüskés szemet vet mireánk!
Mit akar itt ez a nép?
Ha még nem veszett, veszni kél!?

Kapzsi kezek kívül-belül,
az élet-halál harc kedve gyűl...
zsivány tanyák égnek sorba,
füstje-lángja élők gyomra...

Szekere a sárba ragadt.
Vonata vakvágányon szalad...
Autókban stresszes palik...
Metró helyett ...

Gondolt egyet egy nagy szamár,
\'tornászként a kutyus hátára áll..\'
az meg csak néz előre meredve...
a szeme szinte meg se rebbenve!

Odasomfordált egy cica,
- ez is mászhatna a mihaszna !
Alig , hogy ezt halkan kimondta,
az nagyot ugrott azon nyomban.

Úgy állt ott a kutyus hátán,
mint egy szobrász a vártán;
csak egy szóra várt ...

Sebzett szív............

Sebzett szív
Jéghideg éjsötét,
Sebzett szív.
Nem csituló érzés,
Mit semmi sem enyhít.

Magányos bolygó,
Üstökös ütötte seb.
A kráter még forró,
Ez is nehezen gyógyul be.

Újabb beteljesületlen.
Talán a viszonzottat sohasem ismerem meg.
Jéghideg űr,
Szívem vajon meddig ...

Kinézek az ablakunkon.
Szürke fény van a panelházakon,
a parkon, a kopasz ágakon.
Tél végi hangulat van a tájon.

Bár a fák még téli pihenőben,
de rügyeik már éledőben.
A tavasz itt van reményeinkben,
a rá vágyó szívünkben, lelkünkben.

Ezek a remények sem lesznek hiúk,
hiszen a tél a távozás sorsára jut.
A tavasznak ...