Sötétség tört reád, magyar
azt súgja, véged lesz hamar.
Ám el ne hidd, hogy elvesztél,
tudd meg, a rossz csak egyszer él!

A jó számára nincs halál,
feltámad ő, s közöttünk jár.
Hát higgy benne, s nincs kárhozat,
mért is lennél áldozat?

Akarni, hinni, tenni kell,
a balsors tűnjön innen el!
Éhezni, fázni nem ...

Nem az apám...
Hiánya mégis fáj,
Nincs többé már.

Eltávozott közülünk,
Szótlanul,némán,
egy csendes éjszakán.

Nem szólt,nem sejtette
talán,hogy több nap,
nem lehet már...

Csendesen ment ahogyan élt,
elfogadva múltat jelent,
és ami rá vár.

Nem apellált sorsa ellen,
belátta,nem érdemes,
Nincs mit ...

Ablaküvegen felfutott jégvirág,
Milyen fagyos, mily hideg, de oly csodás.

Odakünn a szállingózó hópelyhek,
Sűrű szőttes fehérségbe libbennek.

Számlálhatatlanok mégsem egyformák,
Szikrázva csillog tőlük a téli táj.

Meseország fénylő ág, csillám jégcsap,
S mindez olyan békésen ...

Kibetonozott patak
habjai rideg teknőben bolyonganak.
Fényei már nem csillannak.
Foglyai azok a betonoldalaknak.

A természet csendben marad.
Nincs már itt egyetlen egy béka, sem egyetlen hal.
Nem csendül már itt víg madárdal.
A természet csak egyet tehet, szép csendesen elhal.

A parti fűzfa a holt ...

Neked adom a hajnal sugarát,
s a felfénylő rózsafelleget.
Az éj emlékét, álmok halk szavát,
én így vallok szerelmet neked.

Tiéd a csend, mely lelkem tölti el,
e zöld sziget, hol mély az óceán.
Én nem cserélnék soha senkivel,
ha ott örökkön te várnál reám!

Neked adom szívdobbanásaim,
összes titkom megosztom veled. ...

Mit ér...

Bánat nyom és kín sebez,
mikor elszakad tőlem kezed,
s lelked a múltba réved
onnan várod a fényt,
pedig az már elveszett...
mit ér a szív, ha most beteg
a múltnak árnya nem gyógyír,
nem gyógyító kenet...csak lánc,
rozsdás bilincs, mely leköti lelkedet...
elfutnak a pillanatok a leggyönyörűbbek... ...