(A szerelmes kan vallomása imádottjához)

Szerelmetes kocám, hódolatom tárgya,
te vagy disznólelkem testet öltött vágya!
Tekints reám kérlek, ki így imád téged!
Engedd elröfögnöm e disz(n)ódát néked!
Mikor megláttalak a Sörtés körtéren,
megcsillant a napfény rózsaszín sörtéden.
Ringott telt tomporod, mint tenger ...

Arcomba röhög a vagány magány
Szeretnék magamban lenni és
oly egyedül vagyok bús délután
hogy minden perc szenvedés

Kiszáradt fa testemet féreg rágja
Mellkasomon harkály kúszik
koponyámat üti-vágja
fázó testem verejtékben úszik

Letört karom,mohos térdem
száraz földet túró ...

Hajnali tóban a Nap fel kel és lángol a hullám,
Csend ide csend oda csattan a partján, köd lepedő száll,
Át Hold sarló és a verébszárny metszi az éjjelt,
Szusszan a harmat, a néma hidegtől dermed a fűzfa,
Pók hálóján ül meg a gyöngy két nád diadémja,
Pára ez, árként szét az öreg fák csontja között ...

Mikor felkelek, s lábam padlót ér,
Nem vagy mellettem , lelkem egy üres tér.
Mik régen percek voltak, most fájó órák,
Hőn szeretett isteneim,rám átkaik szórják.
Kérdezni fölös, hisz választ nem várhatok,
Önhibámból áll az idő,s mindent csak ráhagyok.

Tétlen várom napom végét,hogy újra kezdjem azt,
Míg egyszer tán eljössz hozzám, ...

Mint szárnya törött kismadár, olyan voltál nekem,
Mégis boldog voltam, hogy voltál nekem.
Törött szárnyakkal nem tudtál repülni,
Csak egyszer újra gyógyulást remélni.
Nagyon szerettelek, s vigyáztam reád,
Mert melletted szebb volt e rút világ.
Mindent megtettem, hogy mosolyogni lássalak
Minden nap kis meglepetésekkel vártalak.
De eljött ...

Tanárnő kérem, - szeretem!
(kamaszéveimre emlékezve)

Tanárnő kérem, - szeretem!
Álmatlanul telik sok-sok éjelem.
Ablakomnál állok, s a teliholdat nézem,
Nevetős szép arcát, benne felidézem.

Érzem, ön is nézi a mosolygó holdat.
(Hallom, amint feléje suttogva Júliaként sóhajt!)
E holdhoz küldöm én is Rómeói szómat
A ...