Lenéztünk a hajógépházba,
ahol a dugattyúk között
a fűtők futkostak pucéran
s vörösen, mint az ördögök;
a forró lég mintha valóban
pokolból zúdult volna ki –
Micsoda munka! ... „Megszokták már”,
szólt könnyedén mellettem valaki.

Nyugszéken ültem a hajón már,
csukott könyvemmel térdemen;
kétfelől kéklő hegyek ...

Reggelt fial a hajnal.
A szürke ég díszítve piros fényszalaggal.
Az utcán még az éj nyoma,
de a kelő Nap jelzi, hogy az éj mehet tova!

A panelházak álmatagon állnak
némán, keményen ellenállva az égre törő Nap ostromának!
A fák dermedten, bénán, csendben vannak.
Kopasz ágaikkal a szürke felhőktől takart égre mutatnak.

A ...

A Szent György - hegy lábánál
Van egy kedves város.
Ott születtem én is, mint Batsányi János.
Vízimalma újra forgatja a vizet,
S a fűzfákkal körülvett tó hullámaiban az idő
Arany napfényt fürdet.
A csillámló víztükör fehér hattyút ringat,
Búsan úszik szegény, jó barátot sirat.
Ott kezdtem totyogni, s ott húzta meg hajam
...

Búcsú

Fájdalommal tele,
s könnyekkel a szememben,
búcsút intek a szerelemnek.
Annak az érzésnek,
ami eddig éltetett,
s most nem tudom,merre mennyek?
Nem adtam fel végleg,
tudom a szivem legmélyén,
hogy megtalál.

Tudom,hogy nem szabad feladnom,
most még a lelkemben kavarognak a gondolatok,s érzelmek,
de ami véget ér ...

Mint partra vetett hal
mit kidobott a tenger,
minden kedves szavad
a semmibe veszett el.
Tajték lettem miattad
mit dobál a hullám ide-oda,
se földön, sem vízben
nem leli helyét soha.
Homokban hagyott lábnyom
mit gyengéden a víz mos el,
ahogy vissza nézek látom
egymás után tűnek el.
Kagylóba zárt fájdalom lettem
mit ...

Izzó láva csapódik a Napba,
Mikor hajnal van, s pirkad!
Lágy harmat ad csókot a napnak,
Mikor az sugaraival melenget.
Arcom hideg az éjszaka miatt.
Mint megfáradt, megtört aggastyán lépkedek!
Messze a csillagok, melyeket homály takar be,
Még vissza-visszaüzennek!
Még visszaüzennek, hogy várnak reám,
Még hallom, vígasztalnak, ...