Titkok börtönébe zárva élem az életem
Kínzó érzések acélos bilincse fogva tart
Viharzik bennem a kétség a gyötrelem
Hánykódó sajkámtól oly messze még a part

Szemem a végtelen szürke semmibe réved
Lelkem békéjét vajon hol, merre lelhetem?
Mondd mért küldött Isten az utamba
téged
Átok, vagy mézízű áldás vagy te ...

Nagy zűr van az én lelkemben,
Nem találom a világban helyem.
Lelkem olyan most, mint egy tábortűz,
Ki tudja milyen messze, s hova űz?

Nem találom lelkem nyugodtságát,
Szívem másik párját, mely örökre összeforr
Egész életen át,
S testem sírig tartó boldogságát.

Van, ki mindent megkap a semmiért,
S van, aki mindenét ...

Messze hív a végtelen,
örök rabsága
eltemet a hibámba
s elrepülök hirtelen.

Ádáz küzdelem már a jövő...
mint millió villám csapása
úgy taszít rabságba
vágyam, s majdani legyőzőm

még erőm telik harcolok,
sújthat sors rabsága
messze kiáltok, hát hiába
érzéseimhez hű maradok!

földre borul fáradt ...

Vén diófánk árnyékában
Várom léted félhomályban.
Csendben járok, fülem neszel,
halljam a szánt, ha érkezel.

Télapó, Télapó, téged lesni, jaj de jó!

A kicsi csizmám fényes már,
asztalon friss tejecske vár.
Ha erre jársz, arra kérlek:
- Ürítsd ki a csészécskémet!

Télapó, Télapó, reád várni, jaj de ...

Roppan, sercen talpam alatt az avar,
moccan a kis bokor, a szél nem zavar.
Erdő népe fürdik a meleg őszben,
szaporán dobban a szív a nagy őzben.

Játékra csalja pimasz kis falevél,
ki az őz láttán játszótársat remél,
de a gida gyorsabb, szökken kecsesen,
a kis falevél ...

Ő rizem emlékét forró nyaraknak
S zívemben még élnek ragyogó képek
S zékesegyház felől sétáló népek
Z sibongva a főtér felé haladnak

E lmúlt a nyár a nap lágyabban ragyog
L elkemben mégis visszavágyok oda
I nt felém a bájos, száz meg száz csoda
S gondolatban ott, megint boldog vagyok.

V arázslatos színekben pompázik
Á ...