Kerestelek. Kezemben fáklya.
Pillám fésűje túrt bele
a laza kontyú éjszakába.

Elrejtőztél. Nyomod se volt már.
Se hang, se fény, se buborék.
Talán előlem bújdokoltál?

Hallgatásod jegében dermedt
csuklómat forgattam feléd.
Így vártam mindennap kegyelmed,

Ilyen sámáni révületben.
Aztán zörrent a holt avar
s ott ...

Fárasztó dolog gyógyulni,
kicsit elfáradtam.
Szeretnék borral búsulni,
túl sokat búsultam.

Szeretnék boldog lenni,
talán az vagyok.
Kételkedésem egy tenger,
lehet belefulladok.

Az eszem egy, sok közül,
a szívem saját,
Kár a kettő nem üdvözül,
egymással nem barát.

A eszemért szeretnek,
nem bánom már,
A ...

Csendes méltósággal borul az éjszaka a tájra.
A Nap búcsúzik így, lassan, mintha neki ez fájna.
Elmúlt egy szép nap. Itt volt a fiunk, s az unokánk.
A boldogság meghitt, szép érzése köszöntött ránk.

Amire e versnek sorait leírom,
a legteljesebb nyugalom terül szét a tájon.
A fák, a növények bársonyos zöld színe
lassan olvad bele az ...

Megteremted magadnak,
hogy mindig egyedül lehess,
mégis fáj, hogy csak te vagy
aki látod önmagad.

Az emberek, egy másik
világ részei csupán.
Te ezt nem értheted,
csak ássad vermedet.

Te vágytál erre, neked
kellett a csend,
de mutasd fel hol az alkotás?
Vagy hol van bármi más?

Mid maradt? mit büszkén
adnál a ...

Tavasz van. Csiripelnek a madarak,
Zöldell a fű, minden madár tudja, hogy maradhat.
Tavasz van. A fák lombját szellő fújja,
Az állatok vígan ugrálnak a bokrok közt újra.

Nyár van. Kint a Nap égeti bőröm,
Érzem azt, hogy nincs ennél nagyobb öröm.
Nyár van. Strandolók százai indulnak a strandra,
És remélik hogy jobbra fordul az időjárás ...

Fákon himbálózó
picinyke lény vigad:
Egy apró virághad.
Mostohán szélnek szegülnek.
Repülnek.
Felhők gyűlnek.
Madarak elrepülnek.
Ami marad csak az ünnep.
Makacs tartással hevülnek.
Izzó szárnyak szenderülnek.
Paradicsommadarakként
zizegnek
Bomlanak, robbannak a napon.
Úrrá minden iszonyaton.
Bolyhos felhő ...