Mint sors koldusa, vonszolja koloncként testét
A torzszülött lélek, mely önmagát csonkította meg,
Hogy világ csúfjaként, mit adott a lét,
Kigúnyolja, mert senkit sem szeret.

Megvetve mindent, miből egykor megfogant,
Falat emelt, hogy mind az alantast kirekessze,
Ám az egekig tornyozott gránit és ...

Ugyan már, mit akarok én?
Szerencsétlen vagyok, ez a tény
Miért ilyen nehéz? Miért ilyen fájdalmas?
Nem megy ki a fejemből, tudom, ez már szánalmas.

De akkor sem tudok ellene tenni, én ezt érzem,
Csak rá gondolok, semmi másra, nem értem
Mikor lesz már vége? Miért gyötör?
Szíven szúr, és teljesen összetör.

Még nem éreztem így, ...

Mi van haver, rossz a kedved?
Elfáradtál mint egy medve?
Ne morogj már megint csendben,
Porszem van az agytekercsben?

Tűnődsz azon , hogy mit tegyél
Kit szeretsz az mit remél?
Lehet jó e kapcsolat?
Önös érdek kívül marad?

Vajon Te és Ő mit akar?
Mi lesz ebből, szélvihar?
Az őszinteség hiányzik?
Kártyáiból mit ...

Szemedbe nézek,
s lelkembe lát a fájdalom,
Hogy szeress, hogy csókolj,
tudom el nem várhatom.
De megismerni úgy kívánom
édes ízű lelkedet,
ha tőlem ezt is elveszed,
az őrület lángja eltemet.

Bámullak, de pillantásod tőlem,
Rabló begyár! elveszed,
de rád nézni újra,
a gyáva eb, én sem merek.
S ha fülembe nyargal ...

Talán neked édes az álmod,
Talán így nem kell kiállnod
az élet szörnyű próbáit,
de e soha lesz-valóság kínok közé csábít.

Bár élvezed, hogy élheted álmaid világát,
s tán felfeded bennük életed virágát,
talán nem ébredsz fel soha?
Nem kísért örökké e túl színes csoda.

Egyszer felébredsz egy csendes reggelen,
és a ...

Sötét ül a tájra,
s nem látok a homályba.
Csak ordít a félelem,
mert tudja nem élhet nélkülem.

Sötét ül a tájra,
s egy farkast hív magányra.
S az üvölt, fájlalja a világot,
Hallgat, mert nem érti mért kiáltott.

Ordít, csak üvölt a félelem,
ordíts csak, üvölts én ...