Egy világtalan sétál a téli világban,
s nézi, mit nem láthat,
mert még hisz a csodákban.
De már lehullt az utolsó levél a fáról,
s ő már nem repes a kimondatlan szótól.
Már nem ordít némán dadogva,
már nem fordul a sötét sarokba.
Ö már nem hisz a szerelem tüzében,
mi sebet nem hagy, csak mélyen a lelkében.
Már nem fél ...
s nézi, mit nem láthat,
mert még hisz a csodákban.
De már lehullt az utolsó levél a fáról,
s ő már nem repes a kimondatlan szótól.
Már nem ordít némán dadogva,
már nem fordul a sötét sarokba.
Ö már nem hisz a szerelem tüzében,
mi sebet nem hagy, csak mélyen a lelkében.
Már nem fél ...
Olvasták: 617
Az Ön versének a helye...
Volt egy furcsa álmom
még most is látom:
egy kihalt pusztaságon
halálomat várom.
Nyúzott túrapálcám
két darabban hever,
reményemet vesztve
még magam törtem el.
Mert lelkem már elunta
a hosszú próbák sorát,
hát úgy döntöttem itt hagyom
testem bűzlő porát
és most, hogy hullámra légy döngicsél
s lerakja ...
még most is látom:
egy kihalt pusztaságon
halálomat várom.
Nyúzott túrapálcám
két darabban hever,
reményemet vesztve
még magam törtem el.
Mert lelkem már elunta
a hosszú próbák sorát,
hát úgy döntöttem itt hagyom
testem bűzlő porát
és most, hogy hullámra légy döngicsél
s lerakja ...
Olvasták: 531
Sötétben várni világok halálát,
Csendben megölni sötétlő virágát.
félve remegni egy gyertya tüzénél,
ha tehetnéd, te mégis mi mindent remélnél?
lennél-e ostroma lidércek várának?
lennél-e gyilkosa felszínes álcáknak?
Letépnéd-e leplét a szenvedő halottnak?
mutatnád-e sebzett lelked, ordító
Csendben megölni sötétlő virágát.
félve remegni egy gyertya tüzénél,
ha tehetnéd, te mégis mi mindent remélnél?
lennél-e ostroma lidércek várának?
lennél-e gyilkosa felszínes álcáknak?
Letépnéd-e leplét a szenvedő halottnak?
mutatnád-e sebzett lelked, ordító
Olvasták: 537
Talán attól félsz elveszted újra
s hogy férged lelkedbe fúrja magát
és érezheted megint az élet fémes szagát.
De ha elveszted is talán nem örökre,
s fájdalmad eláshatod az egyik gödörbe,
mit gyűlölt férged vájt kőkemény bőrödbe.
Ott hagyhatod megrohadni
ha végképp nem tudod megragadni,
hogy húsod rejtekében
lelkedbe dögevő ...
s hogy férged lelkedbe fúrja magát
és érezheted megint az élet fémes szagát.
De ha elveszted is talán nem örökre,
s fájdalmad eláshatod az egyik gödörbe,
mit gyűlölt férged vájt kőkemény bőrödbe.
Ott hagyhatod megrohadni
ha végképp nem tudod megragadni,
hogy húsod rejtekében
lelkedbe dögevő ...
Olvasták: 589
Mit nekem virág,
mit bűzlő kanáris,
mit nekem éled,
de mit már a halál is?
Életem elrothad
mint beteg világunk,
és segítségért
már hiába kiáltunk.
Hiába tanítanám
népem korcs ifjait,
hiába cinkelném
életük lapjait,
úgyis véget érne
hű tudásuk egyszer,
mert nem mutat az érme
fejre még ...
mit bűzlő kanáris,
mit nekem éled,
de mit már a halál is?
Életem elrothad
mint beteg világunk,
és segítségért
már hiába kiáltunk.
Hiába tanítanám
népem korcs ifjait,
hiába cinkelném
életük lapjait,
úgyis véget érne
hű tudásuk egyszer,
mert nem mutat az érme
fejre még ...
Olvasták: 662
Heverek a hóban
száll egy gondolat...
vagy jelentékeny ösztön,
puszta indulat?
Csattan hát az ostor
és igába hajtja,
mit állat velőm megterem
emberré faragja.
Száll a szó és puffan,
mint könyv, ha földre hull
elmém szolgasorba
az ész alá ...
száll egy gondolat...
vagy jelentékeny ösztön,
puszta indulat?
Csattan hát az ostor
és igába hajtja,
mit állat velőm megterem
emberré faragja.
Száll a szó és puffan,
mint könyv, ha földre hull
elmém szolgasorba
az ész alá ...
Olvasták: 672
