A hatalmas hérosz,
kiről korunk meséje szól,
Még csak nem is ember:
egy egyszerű mezei nyúl,

ki vígan baktatott
mezőről mezőre,
míg jött egy vadász,
és kedvesen lelőtte.

Csodálkozott a nyuszi
még sosem volt meghalva
de mégis csak él,
hisz még nincsen felfalva.

A vadász ...

Nincs rosszabb érzés a fájdalomnál.
Inkább az egész életet átdalolnám,
Csak ne éreznék ilyet ismét- újra,
Mely a szívemet sanyarúan kicsavarja.
Mintha szikét döftek volna belém!
A fájdalom mindenkit elér,
Akármennyire menekülsz, neki nem elég.
Ő széttipor minden boldogságot,
Helyére hoz sok szomorúságot.
El kell fogadni ő a ...

Már megint valami félelem
ténfereg a szívemen,
most újra a fájdalom
nehezedik a vállamon.

Kéretlen előkerül,
kérdezetlenül leül,
hogy nyomjon itt belül
megemésztetlenül.

Ez rettenetes vihar!
Rózsaszín-fekete felhők,
félelmetes erők,

eső jön!Kopogó jégeső,
fájdalom, iszonyú nevelő!

Lesz-e vége már?
Száll-e még madár e tájra?

Magamtól kérdezem: lesz-e még életem?
Vagy felnevelem szegénységben gyermekem...?

Télbe fordul már az idő.
A fagyos reggel mosolyog.
Szemében ott a jövő,
Talpa alatt hó ropog.

Deres tekintete a távolba néz,
Tudja, most övé a világ,
Bamba vigyora keserű méz,
Nem nő mostan virág.

Szegény ember csontig fagyva,
Csupasz ág alatt, mély ...

Száll a füst, parányi tüzek égnek,
Ma tűnik csak a temető szépnek.
E napon, mikor árvák oda lépnek,
Hol szüleiktől búcsúztak el végleg

Mikor anyák szíve egy hatalmasat roppan,
Mert kicsikéjük szíve már soha sem dobban.
Testévek, rokonok, régi cimborák,
Hozzátok is eljött oly sok jó barát.

\'Bárcsak itt lennél!\' ...