Szin, fényes csillogás van minden napban,
tavaszt köszöntő minden gondolatban,
a sok-sok szép, gyönyörűséges versszakaszban,
a fel-felhangzó, trillázó madárdalban!

Mennyire más ilyenkor az égnek alja,
amikor felharsan a tavasz dala!
Mennyire más ilyenkor a hangulat,
amikor a fény a melegnek ad utat,

amikor nyílnak mindenfelé a kerti ...

Kezemben a penge, fény csillan rajta,
Könnyes szemem felnyílik, végignéz rajtam.
Penge hatol bele húsomba,
Véremmel írom fel nevemet a falra.

Homályos rémképek gyötrik az elmém,
Nem akarok felébredni, de a bánatom a gyengém.
A lelkem mely mély sebekkel van tele,
Elsötétül minden, s lerogyok a ...

Függöny mögül
holdsugár kúszik
hátamon, s
vetül ágyamon
árnyékom képe
a párnán, mint
annyiszor, mikor
álmodom
veled, vagy
nélküled, nem
tudom már
azt sem,hogy
ébren vagyok- e
mert hasztalan
keresem értelmét
a lélegzetnek
ha meghalnék mivel
lenne kevesebb
a világ, hisz te meg én
csak ...

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki ...

Erőszakos, rút kisded voltam én,
ikreket szülő anyácska, - gyilkosod!
öcsémet halva szülted-é,
vagy élt öt percet, nem tudom,
de ott a vér és jajgatás között
úgy emeltek föl a fény felé,
akár egy győztes, kis vadállatot,
ki megmutatta már, hogy mennyit ér:
mögötte két halott.

Mögöttem két halott,
előttem a ...

Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerítés, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor ...