Tücsök cirip, madár fütty;
Virág lesz majd a rügy

Fáknak zöldje kinő;
Csokrot kap, aki nő

Hajlik a csupasz fa ága;
Kinő lassan szép virága

Rózsaszín, sárga, kék;
Az áprilisi virág, s ég

Igaz, most elmúló március;
A rossz idő miatt nem dús

Madárka a hidegbe ...

Ezer darabra tép a fájdalom,
a közöny hűvös vermében heverek
enyém a szégyenem, a bánatom
magasan fölém merednek.

Közrefogják az árnyékom,
kézen fogva járnak utánam,
ez az én nagy hagyatékom,
megnyugvásom: álmokban.

Nevetve kacagnak felettem,
és én összehúzom magam,
mint öreg fa, ...

Sárga iriggyel nézem a vitrint,
takarja belülről a pára,
két szűz szerelmes szerelme
él hűvös márványba zárva.

Jeges-hideg ajkak csókja,
éppolyan forró még,
mint amilyen volt,
négy ezer évvel elébb.

Szeretni örökké; álom,
mégis igazzá vál,
itt az időtlen példa,
az elmúlás is vár.

Márványkarok ...

Figyelj fiam sz*r az élet
Lehet hogy van benne jó is,
De mégis...van értelme?
Mond meg, te talán tudod...

Nem tudom fater, ez a sors
Talán jobb lesz, vagy marad f*s.
Attól félek, talán végem lesz nekem is,
Összetörök akkor hidd el te is.

Taposd el a múltadat,
kösd fel a szemfedőd!
Globalizált új szavak,
ebben rejlik jövőd.

Lájkolj, kiálts: hogy „kúl”,
ne használd mi magyar!
„Az üveghegyen túl”
már nekünk oly fanyar.

A nagy unióba’
ne gondozd a gyökered,
magyar koporsóba
kalapálj még ...

Ez csak a kezdet, a élet értelmetlen,
céltalan léte meg edzett, s ez lett.
Ez mára már valóságom, hol tudatom
beborult hajnalán a jót látom át.

Sötét seregek sínylődnek bennem,
s már kiutam nem lelem, mivé legyek?!
Taszítva sejtelmes fellegek,
melyben mély nyugvásra nem találok én.

Talán gondolatom néhány ...