Esik a hó, sűrűn esik.
A hópelyhek a kertet befedik,
fehérítik az egész tájat.
A tavasz egyelőre várhat.

A tél nem adja fel oly könnyen.
A tavasz nincs a közelben.
\'Lefagyva\' vár márciusban.
Hűvös van! A tavasz hol van?

Verweile nock ein bißchen
du schöner Augenblick,
laß mich dich noch genießen,
ich fühle in dir Glück.

Ich weiß ich kann nicht halten
was Augenblicke schenken,
kann dehnen nicht die Zeit
und Augenblick nincht lenken.

Drum sag ich danke dir
für diese kirze Zeit,
wissend, daß der nächste Augenblick
für mich schon is ...

Emlékszel a pillanatra?
Hideg volt és tétováztam.
Csókoljak vagy ne csókoljak?
Úgy érzem, hogy nem hibáztam.

Ha szükség volt rám, ott voltam
és önzetlenül segítettem.
Jó szándékból, s nem teherként
önmagamtól cselekedtem.

Dolgokra döbbentünk rá együtt.
Tanítottál és tanítottalak.
Számos rossztól, mi csak ...

Szerelmed csapong, mint madárdal a zord, mostoha viharban,
Mikor szívemet elcsábítottad, nem gondoltad komolyan.
Kérted, - ígértem, megtartottam, - hogy én, nem hagylak soha el.
És te, a sarokba vetsz, mint gyermek a megunt játékszert.

Ha majd kedved tartja, újra előveszel s játszol velem.
Légy hozzám kegyes, hogy szívednek sokáig kedves ...

Úgy sírtam mint senki más,
amint megláttam a napvilágot.
A mai napig nem tudod, hogy
engem akkor mi bántott.

Bármikor hozzád fordultam,
sosem voltál érzékeny.
Közeledésed oly hideg volt,
elfagyott minden érzékem.

Örömömben, s bánatomban
másokat kell kergetnem.
Elszámoló ...

Arra keltem, hogy keservesen sírok.
Az okát csakis én tudom.
Könnybelábadt két szememet
a tükör felé fordítom.

Szánom a képet ki visszanéz rám,
fáradtan, s kedvetlenül.
Ökölbe szorul és lendül a kéz,
a szilánk mind földre kerül.

Minden darabból ő néz vissza,
tágra nyílt, barna szemekkel.
Mély hangjával ércesen ...