A világ megcsalt a volt szerelmem elhagyott
E sorok is ittasan íródnak a papírra.
S lelkem mi gyötrődve ezeket a felszínre hozza.
Arcom egy idegen fátyol borítja.

Ez őszintén szól mindenkihez ki olvassa,
Mert legbelső érzelmeim vetettem a szűz papírra.
S ki az ,ki pártol e messzire tőlem?
A párnámba a jövőt ezerszer bele ...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát ...

Csalódtam benned,
Csalódtam egy nagyot.
Csalódtam a szívemben.
Csalódottan hagyott.

Megjegyeztem
És úgy fáj.
Nagyon fáj
De nagyon fáj.

Jobban
Nem is fájhat,
Hisz csalódottan
Hagytak.

Itt ülök itt a parton
Csalódottan hagyva.
Ne csináld ezt velem,
Csak te kellesz nekem.

Nélküled nincs ...

Hogyha tudnám mit írjak,
Írnék hát egy verset.
De csak kezdődnek a sorok,
És rohannak a percek.

Rohannak a percek,
És elragad a múlt,
Az eszem egy fiún jár
Ki már nem hozzám nyúl.

Elvesztettem
És nincs velem.
Más fog,
És mást szeret.

Midőn írnám a verset
Az érzés elfog.
Szótlan leszek s ...

Bár messze vagy tőlem
Egy városi házban,
Bár nem vagy velem
Egy rossz éjszakán.

Én kiáltok érted,
De te sehol sem jössz
Hogy megmentsd a lelkem
Mert fáj a magány.

Az éjbe kiáltok,
S reszket a hangom
Ez az érzés gyötör
És szúr

De te nem jösz
És én várlak
Várok rád
egy fájó ...

Mindig is tudtam,
Különleges ember vagyok;
De hogy költeni,
Magyar létemre is tudok

Tudtam egy nap,
Mikor a patak mellett ültem;
Csordogált a víz,
És a csöndre rímeket is űztem

Tudtam, hogy ilyet,
Néhány ember tud;
De, aki tud is az,
Nem a közeli lúd

Ettől a perctől, úgy írtam,
Mint patakból ...