Hallod az esőcseppek hangját?
Úgy jön le mint egy Armageddon láng.
Mint egy régi elfojtott vágy,
Lóg a száron a kiszáradt ág.

Hallom a kutyákat, ahogy ugatják,
A \'Kín és Félelem\' himnuszát.
Érzem a szégyent, a kínzó szégyent.
Valakik név nélkül haltak meg régen.

Hallom a Főnixek hangját,
Valaki most kelt megint ...

A mackócska egymagában
egy jót úszott kinn, a tóban.
Eddig minden rendben lenne,
de hevült testtel ment a vízbe.

Baja éppen csak hogy nem lett,
mert egyet Ő elfelejtett.
Mielőtt úszni kezdene
magát kell lehűtenie.

Miután Ő ezt megtette,
elkezdhet úszni a vízben.
Elfáradt és piennie kell,
gumimatracán nyúlik Ő ...

Gyakran sírt.
Mert senki se akart
játszani vele.
Mert mindenki
félt tőle.

Mert az volt a sorsa,
hogy másoknak néha
fájdalmat okozzon.
De leginkább azért,
mert őt meg soha senki
simogatta meg.
Gyakran sírt,
a cápa.

De a vízben
senki sem látta
a könnyeit.

Lágy hárfa hangja
Szól a lemezlejátszón.
Önzetlen szakad

A hó, időtlen’
Osztja ég-hozományát,
Mint mennyei szent.

Fehér-szín csoda
Kéredzkedik be hozzám,
Ha ajtóm nyitva.

„Selyem-hóblúzom
Látod, milyen szép tiszta?
Tüstént rád húzom.”

Hűs ...

Szürkeséget bocsátott ránk
Jó Atyánk, hogy ráébredjünk
Hiányosságunkra éltünk során.

Mindenki üresen születik,
Megfosztva a rőt mélységtől,
Mely elvezet a magasságig.

Megkaptuk, ami nekünk jár.
Az egész földkerekségnek
Elkerülhetetlen a halál.

Akár a rút varjú, úgy kárál
Az elégedetlen ...

Rügyeket fakasztó,
szívekben bimbódzó,
színekben pompázó
virágzó Tavasz!

Léleknek illatos,
gyermeknek játékos,
madaraktól hangos
bolondos Tavasz...

szerelmet ébresztő
szívekbe kérődző
életet teremtő
szerelmes Tavasz!

Mélyen magamba
szívom az illatod:
köszöntelek!