Húsomba vájnak komor reggelek.
Mardos az üresség, hogy nélküled ébredek.
Hiányod éget, mert nem hallom hangodat,
s mert agyam képtárából törölnöm kellett arcodat.
Tompán puffannak a szavak ha nevedet kimondom,
szívem megadóan elfogadja sorsom.
Néha azért felbukkan egy - egy messze suhant emlék,
hogy számban ...
Mardos az üresség, hogy nélküled ébredek.
Hiányod éget, mert nem hallom hangodat,
s mert agyam képtárából törölnöm kellett arcodat.
Tompán puffannak a szavak ha nevedet kimondom,
szívem megadóan elfogadja sorsom.
Néha azért felbukkan egy - egy messze suhant emlék,
hogy számban ...
Olvasták: 707
Az Ön versének a helye...
Amikor téged minden bánt - nekem ez annyira fáj,
Csókjaimmal törlöm patakzó könnyed - ne sírjál!
Kedvesem kérlek, nyugodj meg már - nekem is rossz lehet.
Mondd el mi lelt, hiszen te vagy az életem, végzetem.
Miért van itt ármány? Ne higgy a cselszövés szavának,
Tehozzád nem való, mert az álnok, hazug gondolat.
Ne véljed, ne hidd, mert ...
Olvasták: 540
Nem maradtál itt,
s fényévnyi távolsággal sújtottál,
álltam a parton,
csak néztem a horizontot árván.
Hajód kifutott,
sirályok síró hangja kísért el,
felsikolt a szív,
gyászdalát rebegve víztükörnek.
Hűs a kikötő,
bús az alkony s hiányod fájón él,
te arra jársz már
hol a nagy óceán az éghez ér.
s fényévnyi távolsággal sújtottál,
álltam a parton,
csak néztem a horizontot árván.
Hajód kifutott,
sirályok síró hangja kísért el,
felsikolt a szív,
gyászdalát rebegve víztükörnek.
Hűs a kikötő,
bús az alkony s hiányod fájón él,
te arra jársz már
hol a nagy óceán az éghez ér.
Olvasták: 575
Tomboló vihar, odakünn süvít a szél
Kopogtat az ablakon, rázza az ajtót
Megreccsen a szék, édesanyám feláll épp
Aggódó arca szomorú, szeme rám néz
Édesapád nem jön még, halk szava igéz
Kinéz az ablakon, nagy vihar van, szólja
Szava fejembe zsong, vihar van odakünn
Kíváncsian kitekintek
Szavam eláll, ámulok én sírnak a ...
Olvasták: 599
A szerelem egyik mértékegysége a fájdalom. A szeretet fokától függ a fájdalom nagysága.
Olvasták: 516