Emlékszel a pillanatra?
Hideg volt és tétováztam.
Csókoljak vagy ne csókoljak?
Úgy érzem, hogy nem hibáztam.

Ha szükség volt rám, ott voltam
és önzetlenül segítettem.
Jó szándékból, s nem teherként
önmagamtól cselekedtem.

Dolgokra döbbentünk rá együtt.
Tanítottál és tanítottalak.
Számos rossztól, mi csak ...

Szerelmed csapong, mint madárdal a zord, mostoha viharban,
Mikor szívemet elcsábítottad, nem gondoltad komolyan.
Kérted, - ígértem, megtartottam, - hogy én, nem hagylak soha el.
És te, a sarokba vetsz, mint gyermek a megunt játékszert.

Ha majd kedved tartja, újra előveszel s játszol velem.
Légy hozzám kegyes, hogy szívednek sokáig kedves ...

Úgy sírtam mint senki más,
amint megláttam a napvilágot.
A mai napig nem tudod, hogy
engem akkor mi bántott.

Bármikor hozzád fordultam,
sosem voltál érzékeny.
Közeledésed oly hideg volt,
elfagyott minden érzékem.

Örömömben, s bánatomban
másokat kell kergetnem.
Elszámoló ...

Arra keltem, hogy keservesen sírok.
Az okát csakis én tudom.
Könnybelábadt két szememet
a tükör felé fordítom.

Szánom a képet ki visszanéz rám,
fáradtan, s kedvetlenül.
Ökölbe szorul és lendül a kéz,
a szilánk mind földre kerül.

Minden darabból ő néz vissza,
tágra nyílt, barna szemekkel.
Mély hangjával ércesen ...

Csendben ülök az ágyam szélén,
a négy fal közé zárva.
Érzelmeimtől telítve,
s a változásra várva.

Tekintetem az ablakra téved,
a kék és szürke égre.
Akárhányszor itt kinézek,
Ez fogad húsz éve.

Földre hullnak a vékony ágak,
véget ér egy élet.
Nem csak kint havazott be most,
a ...

Szememben
Ha tréfa csillan
Fénye
A gyászt
Rejti el

Fényben álló
Árnyék vagy már
S darukiáltás
Holt tenger fölött
Szökésedről
Árulkodnak
A kagylónyomok

Hibiszkuszvirág
Hullt
Kőasztalunkra
A levél mellé
Melyet
Sosem-mondott
Szavakkal
Teleírtam