Két éve megváltozhatott volna életem,
De a sopánkodás nem változtat az éveken.
Mégis milyen más lenne , vele együtt lehetnék,
S kezem kezébe összefonva tehetném.

Miért, miért magamban mindig ezt kiáltom?
Ha kell érted a tízpróbát ezerszer kiállom!
Szürke a flaszter és szürke az élet.
Ezt színezi az égbolt mert ő kék ...

Most mit is tudnék írni?: Károly, költő sosem volt.
Furcsa napokat élek, hol semmi sem ragyog minden holt.
Egy élet gyötört ember, szemébe nézni mindig féltem,
Mégis megtettem és rökönyödve láttam, ott volt Isten.

S mégis itt állok jó távol tőletek egy réten,
Gyönge falusi legényke, ki semmit sem ért ...

Sötét éjszakában lépteim zúzzák darabokra a csendet,
S én az összetört szilánkok tengerén lépkedek tovább.
Egyre nehezebben haladok, a köd a hideg padkára ránt..
Érzem bordáim roppanását a padka peremén.
A fájdalom láncol a földhöz, tudom rossz úton járok én.

Megpillantok egy lépcsőt ahonnan csak fakón ...

Csak barátok vagyunk...tudod hogy fáj ez?
Mintha szíven szúrnál, de már nem érez.
Mióta elhagytál nem dobog, csak fáj,
Széttörött, többé nem lesz egész már.
Akkor nem tudtam mit vesztek,
De azóta minden nap szeretlek.
Minden egyes nap felejtek,
Egy apró, de közös emléket.
Tudom most már, mást ölelsz,
Most már akár meg is ...

S ahogy a nap nem látszik a havas felhőtől,
Úgy a földön a hó nem olvad el melegétől.
Beborítja a hatalmas végtelent, s így az angyal:
„Ez az idő, amikor a szeretet küzd a faggyal.

Én eljövök hozzátok minden évben,
S azok ragyognak majd vakító fényben,
Kiknek szívük melegebb, mint a nap,
S alattuk a ...

Mindennap csak azt hallod, milyen volt régen.
Boldogság villant akkor a fiatal szívekben.
Megcsillant a vágy és az erkölcsök más nevében szóltak.
Elmélyülve az élet, unalmasabb felében szüntelen álmodoztak.

Reggel kilépsz az ajtón, máris a kezedbe nyomják
A világról szóló híreket, amik nem az életed alkotják.
Szembenézel azzal a ténnyel, ...