Minek neveznélek?
Lennél lángnyilú Nap,
Bíborszínű éjjel,
Fátyla nem évül el
Hajnalban kelő pap

Hirdeti fenségét
Szerelmednek kedves,
Zöld szemed mosolya
Mint erdőn a moha
Negédesen nedves.

Talán vulkán tüze
Perzsel, ég szívemben?
Kisóra kalimpál
Bennem, s eme rímpár,
Melytől lázas ...

Mindegy, hogy búzaszem,
Vagy a tölgyfa makkja:
A sorstól az esélyt ugyanúgy
Megkapja.
Ha a földbe kerül,
S körülmények alakulása
Nem kedvezőtlen
Lényegi változásra,
Az élet elindul
A nagy utazásra!
S minő út ez:
A valami,
Ami majdnem semmi,
Csak mag -
Kibontja magát
A nemlét ...

Hűvös kezed megbénított,
A tudat idegeimbe
Hatolt, hogy gyökeret eresztél
Bennem, Hajnal. Fájó marásod

A koponyámba hasított.
Szólt az ébresztő döreje
Egy iskolai nap reggelén,
Tetten értél a szundításon.

Homokot hordott a szél,
Fehér ruhába öltözött minden vén.
Néma, szótlan indult a menet,
Köztük te is ott mentél.

A város falain kívül sziklák sora...
Vöröset viselt Július menyasszonya.
Rezzent, ... játszottak a falevelek...
Némán álltál, s csak ...

Reménytelen!
Ez a láz nem csökken
Zúg forró fejem
Reszket lázas testem.

Itt a zajban, csak jobban zúg.
Sajognak szemeim, fejem lehúz!
Csendességbe vonszolna
Hajt kegyetlenül az ágyban.

Minden hang százszor hangosabb.
Minden fény ezerszer világosabb.
Mindenki gyorsabb
S én, meg valahogy, nem illek a sorba.

Érzem... bár ...

Félre tőlem
unalom,
kezdődjön
a vigalom.

Szabad a tánc,
bolondulj,
petrezselymet
ne árulj!

Perdülj, bokázz,
oldjál kontyot,
most kell rázni
azt a rongyot!

Farsangoljunk
hat hetet,
míg elűzzük
a telet!