Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol ...

Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.

\'Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?\'
- Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng...'
\'Fiam, ott csak egy ködfolt dereng.\'

\'Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
Sok ...

I.
Bennem,meddig?
Fától-fáig tüskeként él
-mint hosszú tél-
mint pogány imaszándék
szép arca rémuralma-
(mi maradt meg -belőle- mára?
hamu és hang)

II.
Maxiban-miniben,
áldott nyári szélben-mindég
legyűrte velem az éjszakát-
nekem mindig irgalmat ád...
nekem mindig irgalmat ád...
(éjszakában-forgatagában ...

Nézem nemzetem, mely sír, s kiált
Vérző sebét nem ápolja senki már,
Aranysárga mezők, ha beszélni tudnának,
Pirosra festené át az országot.
Ó könnyel áztatott Magyar Föld,
Síró anyák fájdalmát nem hallja már senki,
Csak a Turul madár,
Amely nemsokára visszaszáll.
Eljön az idő,
A Turul madár visszaszáll.

Élem életem minden napjait,
s kérdőn várom a választ miért kell így HAZA nélkül élni,
mikor nem kellünk itt sem,
nem kellünk az Anyaországunknak sem,
akkor hol kell élnem?
Már régóta várom a választ e kérdésre, de csak csend honol mindenhol,
Itt születtem Vajdaságban, mely ez is egykor Magyarország volt,
s jöttek a sötét alakok, kik ...

Amikor már nem leszek e földön, ne fájjon az Nektek,
Hiszen én mindig mindenhol ott leszek Veletek,
Amikor feljön a Nap az égen s sugaraival melegíti a földet,
jusson eszetekbe minden szép emlék,
Melyet feledni nem lehet,
Soha ne sírjatok és ne szomorkodjatok,
Inkább a szép dolgokon gondolkozzatok,
Mindenbe, mindig csak a jót és szépet ...