Több mint három mákszemnyi
esztendő telt el, mióta először
találkoztunk. Egy kórház folyosón
rémülten tekintgettél erre az őrült
világra, egy fehér lepedőbe burkolva.

Egy pillanat volt csak, aztán elvittek.
S én ott álltam, csalódottan, tele
kétségekkel, szívembe rekedt szeretettel,
kavargó lélekkel, üresen de ...

Édesanyám Emlékére!
Egy csendes őszi hajnalon,
fény fut át a szobán,
dobban még a fáradt szív,
majd csöndben megáll.
Felnézünk az égre hát,
és torkunk összeszorul,
már emlékünkben élsz tovább,
és angyalként vigyázol ránk,
DRÁGA ÉDESANYÁM!

Ünnepel a csönd.
Benne zümmög a magány.
Fátylat vet a múltra,
S lelkedbe mar némán.

Benned él az emlék,
Pora virág-életednek,
Fátyla halvány szirom,
Csöndje a szeretet.

Egykor színesebb volt,
Most kissé halovány.
Veled együtt ünnepel
A csönd és a magány.

Ünnepel a csönd.
Hajlik gyenge ...

Ha lehunyod a szemed és csendben emlékezel,
Életed könyvében sorokat keresel.
Beleszülettél egy beláthatatlan óriás világba,
Csak mesevilág volt gyermekkorod csodát váró álma.

Mint tapasztalt szélmalom vívtad meg harcodat,
Bölcs voltál, s hitted: önmagad irányítod sorsodat.
Alkottál, teremtettél, jót és rosszat tettél,
Jártál a ...

Nyílik, s kitárul a világ;
a tó, a rét, s a messzi fák.
Egyszerre lesz minden a tiéd,
elfog a vágy, úgy megérintenéd.

Fölötted ragyognak a csillagok,
s te kiáltanád „szabad vagyok”.
Szemeidben fénylik a Hold,
ilyen gyönyörű, még sohasem volt.

Ujjaid közt hegyek férnek el,
hallod, ahogy egy madár víg dalt énekel,
s ...

Lassú elmúlás vár rám,
Hervadok, akár egy kis virág.
Melyben gyönyörködni oly' csodás,
Fájdalmam nem érzéki csalódás.
Könnyeim elapadtak rég,
Nem tépem emlékeim szét.
Töviskoszorús szívem
Sajog és fáj szüntelen.
Papirra vetettem sorsom:
Egy hatalmas gyertyából
Peregtek könnyeim
Fekete pohárba, s ím
Itt vagyok még, de ...