Hányszor hittem: hazám a fény hazája,
s a völgyek szürke rabja nem vagyok,
völgy vándorát a hegyek csókja várja
és utam egyre feljebb kanyarog.
S ó, ti kegyetlen rózsaszín hegyek,

gyönge-elém hányszor emeltetek
hajnal-pompában búskomor falat!
S az utam völgy, ezerszer völgy maradt.

Most este van. ...

Erdélyi fák között egy évben kétszer hull a falevél.
Ősszel, mikor a hervadás leszáll,
s az árva fák közt zúgni kezd a szél.
És tavasszal, mikor a holt mezökre
az élet lüktetése visszatér.
Nálunk akkor is hull a falevél.
Nálunk akkor is búsak a lelkek,
mikor a rónán ...

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem ...

Furcsa hangulat érint meg, ahogy a régi temetőt járom.
Fejem felett terebélyes fák haldokló lombkoronája tekint rám,
Lábam alatt zizegnek az elmúlást idéző, lehullott levelek.

Járatlan bozótos rejtekében megsüllyedt, ledőlt síremlékek,
Melyeket átharapott az idő vasfoga, s melyek névtelenül rejtik
Előlünk, hívatlan látogatók elől a bennük ...

Kartonpapír szürke felettem az ég
Ott ahol fölszakad
Sötét komoran vigyorog le rám
A fekete Nap

Felhő sehol csak karton
mindent átható szürkeség
Nincs remény hogy felragyogjon
itt – ott némi kék

hol kezdődik a tenger és
hol a sziget? Az ég?
Kérdésre kérdés a válasz
A távolra messzeség

Kígyó a kérdés ...

Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a ...